Már sötét volt, kellemesen pattogott a tábortűz, halkan szólt a zene… jelenleg az intézetben tartózkodó fiatalok és vendégük, Max egy esti szalonna-sütős partit tartottak. Ja, és persze Logan, a gyakorlott bébiszitter, nehogy valami hülyeséget csináljanak a kölykök, például leégetik az intézményt, vagy valami ilyesmi… Na szóval a legtöbben ülnek körben a tűz körül, egy nyárssal a kezükben, és csöpögtetik a szalonnazsírt a kenyérre, de vannak olyan kivételek, mint Logan, aki nem nyársra húzta a szalonnát, hanem az egyik karmára. Mellette ül Amara, aki a tűzről gondoskodott, és Max, mellettük Bobby, és Kitty, de Kitty nem szalonnát süt(mivel vegetariánus), hanem zöldségeket, és őket követi Scott és Jean, majd ezzel bezárul a kör. Heten vannak… mint a gonoszok… plussz még Copper, de ő nem ember, hanem kutya, ő Jean és Scott közé furakodott be, mivel mindig ő akar a középpontban lenni. Na nem a kör középpontjában…
- Most jut eszembe, Kurt és Vadóc hol van? –kérdezte Amara.
- Tegnap hazautaztak mind a ketten látogatóba, annyi különbséggel, hogy Kurt a nevelőszüleihez, Vadóc pedig Irenet látogatja meg. –válaszolt Bobby.
- Mr. Logan, nem forrósodik fel nagyon a karma? A fémek jól vezetik a hőt. Vagyis… ugye érti, mire gondolok? –kérdezte Kitty aggódva.
- Kösz törpe, hogy aggódsz értem, de különösebben nem zavar, hogy a fémek jól vezetik a hőt.
Mindenki vidáman cseverészett, kivéve Jeant, aki szótlanul ült a tűz mellett, egyfolytában a tűzbe meredve…  csak arra eszmélt fel, amikor Scott szólt neki, hogy nézzen rá a szalonnára amit süt…
- A francba. –morgolódott magának, miután elfújta a szénné égett szalonnadarabot. Éppen hátrafordult volna, hogy elkezdjen sütni egy másikat, amikor észrevette, hogy a szalonnadarabok nyomtalanul eltűntek. –Nem látta valaki, hogy ho… - fejezte be, amikor meglátta, hogy Copper hason kúszva próbál elvonulni, a szalonnákkal a fogai között. –Copper! –felállt, majd a kutyával együtt visszaült a tűz mellé.
- A kis gazember… - tette hozzá Logan.
- Úgy látszik, hogy mostanában semmi sem jön össze nekem. –mondta csalódottan Jean.
- Ugyan Jean. –mondta Scott, és nyomott egy puszit Jean arcára.
Ezt meglátva Coppert egyből elöntötte a féltékenység és elkezdte Scott nadrágszárát ráncigálni.
- Hé, Copper! Jó kutya! Maradj nyugton!
- Én elmegyek, hozok valamit inni. –mondta Jean, majd elindult az intézet bejárata felé.
- Jean, hoznál egy sört? –kiáltott utána Logan.
- Ááá, neee! –kiáltott Kitty.
- Mi ne? –kérdezte Bobby.
- Beleesett a krumpli a nyársról a tűzbe… Pedig már majdnem jó volt… és már legalább egy negyed órája sütöttem.
- Akkor hajrá, időnk, mint a tenger. –mondta Logan, majd dobott Kittynek két másik krumplit. –Egyet süthetnél nekem is.
- Ha előbb megpucolja. –Dobta vissza Kitty a krumplikat.
- Mivel? –megint Kitty felé repülnek a krumplik.
- Ne dobálózzatok már. Még eltaláltok valakit. –szólalt meg Amara, miután az egyik krumpli majdnem őt találta el.
- Igaza van. –állt ki mellette Max.
- Adamantium karmokkal –mondta Kitty vigyorogva, majd ismét a bébiszitter felé repültek a zöldségek. Ezalatt Jean már visszafelé tartott.
- Itt a sör. –mondta Jean széles mosollyal, majd telekinetikusan odareptetett egy üveget.
- De Vörös… Ez alkoholmentes… -mondta Logan. Erre Jean odareptetett egy másik üveget is.
- Kölykök… - mondta Logan morogva, majd felbontotta az alkoholtartalmú sörét.
- Itt lesznek a kólák, poharak, üdítők. –mondta Jean, majd lepakolt az asztalra és visszaült a helyére, Mr. Logan és Scott közé, az ölében Copperrel.
- Milyen szép esténk van. –mondta, miközben a teliholdat nézte, amire a többiek csak bólintottak egyet.