Amara zokogva rohant be a szobájába, majd megpróbált tisztán gondolkozni. Vajon miért ment oda? Ellenük dolgozik? Most, hogy tudja az összes titkukat? Vagy Karl megint becsapta őket? Ezek és hasonló gondolatok zaklatták Amarát. Másnap reggel kopogtak.
- Szabad! – kiáltott ki.
- Amara? Mi történt? Úgy elrohantál. Max ugye visszajön? – zúdította rá a kérdéseit Kitty, de amint Amara meghallotta az utolsó kérdést elkezdett ismét zokogni.
- Max…nem jön vissza! – sírta. – Átállt Karlhoz!
- Micsoda? – döbbent meg Kitty. – Karlhoz? Most mit tegyünk?
- Mondjuk, beszéld meg Jeannel, és addig én is gondolkozok. – mondta, mert már volt egy terve.
- És te?
- Én egyedül gondolkozok, mert én ismertem legjobban Maxet.
- Te tudod! – rántotta meg a vállát Kitty, majd elment Jeanhez.
Amara fogott egy kis táskát és belepakolt kajákat, italt, váltásruhát és a mobilját.
- *Ennyi elég lesz!* - gondolta, majd lelopakodott Villámhoz.
- Tudom, hogy nincs annyira jól a lábad, de szükségem lesz rád! A Professzor szere megtette a hatását, tehát már tudsz vágtázni, csak majd pihenni kell útközben. – mondta a lónak.
Felrakta a ló hátára a táskát, majd ő is felpattant rá. Anno Nova Romában tanult lovagolni, és ez most pont jól jött.
- Akkor indulás Floridába! Ha egyszer megállunk egy 2 órára, akkor 8 óra alatt ott lehetünk. Indulás! – gondolkozott hangosan, majd vágtára fogta Villámot.
Eközben Kitty elmesélte Jeannek Max és Karl történetét:
- Most mit tegyünk? – fejezte be a kiselőadását.
- Beszélni kell Amarával, majd elmenni Floridába, és végre megtudni, hogy mit akar Karl! Azt mondtátok, hogy Mystique segít neki?
- Igen. – felelte Kitty. – De Mystique sose dolgozik puszta szívességből. Biztos a Cerebro kell neki!!!! – adta az ötletet Kitty.
- Mystiquenek lehet, de Karlnak más kell. – mondta Jean. – Menj, szólj Amarának.
Egy negyed óra múlva Kitty falfehér arccal tért vissza:
- Amara eltűnt!
- Biztos elment Floridába! Fogadok, hogy egyedül akarja elintézni az ügyet! – mondta Jean.
- De hisz vezetni se tud! – mondta Kitty.
- Vezetni nem is… mással meg nem tud menni, hacsak nem az X-Jettel. – mondta Jean.
- Lehet, hogy csak kiment levegőzni a sziklaszirtre. – bizakodott Kitty.
Délután 6-kor Kitty és Jean már kezdett nagyon aggódni:
- Ha nem Floridába ment, akkor már haza kellett volna jönnie! – mondta Jean Kittynek.
- Lehet, hogy csak takarodóra jön haza! – próbált lelket önteni barátnőjébe Kitty.
- Nem hiszem. – rázta meg a fejét Jean. – Lehet, hogy baj érte.
Eközben Amara megérkezett Floridába, és rögtön Karl hajója felé vette az irányt. A fedélzeten meglátta Karlt, majd Maxet.
- Max? – kiáltotta el magát.
- Amara! Te hogy kerülsz ide? – kérdezte, majd megpróbálta megölelni, de Amara ellökte magától:
- Te nem Max vagy, hanem Mystique! – kiáltotta.
- Honnan tudtad? – lepődött meg az említett. – Ilyet még soha senki nem csinált!
- Ha valakit igazán szeretek, azt minden helyzetben megismerem! – válaszolt Amara.
- Hogy mondtad? Azt a fiút szereted, aki elárult titeket? – kérdezte egy sátáni kacaj kíséretében Karl.
- Nem tudhatom biztosra, hogy elárult-e! – feleselt Amara.
- Nem? – kérdezte Karl. – Akkor gyere fel a hajóra! Megmutatom a szobád! A lovadat beadjuk a hotel területére. Ott majd vigyáznak rá!
Amara követte Karlt fel a hajóra. A szobája egy nagyon kicsi kuckó volt, de ez nem érdekelte különösebben.
- Hol van Max? – kérdezte.
- Mindjárt küldöm.
Pár perc múlva az igazi Max belépett a kuckóba.
- Max! – ugrott a nyakába Amara. – Úgy hiányoztál!
- Te is nekem! – mondta a fiú, majd megcsókolta. – De elkövettem egy óriási hibát!
- Mit?
- Eljöttem Karlhoz, és most mindketten itt ragadtunk! Elkezdtünk kihajózni! – rázta meg a fejét a fiú.
- Micsoda?
Többet nem beszélgettek, mert Maxnek el kellett mennie. Este 9 felé Amara nagyon gyenge volt. Max ekkor jött be.
- Max! Ha fél órán belül nem kötünk ki, én nem hiszem, hogy kibírom!