Kittynek sajgott a feje a rámért nagy ütéstől.
- Hol vagyok? – kérdezte suttogva.
- Nálam! Viktor Livensten-nél! – nevetett a srác.
- És hogy kerültem ide? És miért fáj a fejem? – kérdezte a lány.
- Betörtél, és leütöttelek. – jött az egyszerű válasz.
- Már emlékszem! Karlhoz jöttem, de…Jesszus! Te átverted Vadócot? – eszmélt fel Kitty.
- Nos, fogalmazhatunk így is! Nem tűnt fel, hogy Karl egyszer kedves máskor meg gonsoz ördög? – kérdezte a srác.
- Most, hogy így mondod…
Eközben az Intézetben mindenki nagyon ideges volt:
- Azt hiszem nem kellet volna olyan keményen bánnunk Kittyvel! – mondta szomorúan Evan.
- Késő bánat sündisznó! – mondta mérgesen Amara.
- Kösz a támogatást! – morogta vissza Evan.
- Mi lenne, ha párokra oszlanánk?  Úgy nagyobb területet tudnánk bejárni. – adta az ötletet Amara.
- Rendben! Akkor Amara-Max, Evan-Julia… -mondta Jean a párokat.
Kitty nagyon mérges volt:
- Hogy érted, hogy te csaltad el Amarát, és te akartad megtámadni az X-eket? És Karl? Ő nem tehet semmi rosszról?
- Hát első körben ő rabolta el Coppert, de utána én csináltam mindent…
- És a mutáns képessége? –jutott Kitty eszébe.
- Mindkettőnknek ugyanaz van.
Kitty tátott szájjal nézett a srácra, ekkor azonban betoppant Karl. Kicsit zilált volt, és olyan szagot árasztott, mintha hetek óta nem fürdött volna.
- Karl! – kiáltott egyszerre Kitty és Viktor. Cskhogy egyikük örömében, amásik meg meglepetésében.
- Viktor? Kitty? – lepődött meg Karl is. – Kitty, te hogy kerülsz ide?
- Én téged kerestelek Vadóc miatt, de kaptam helyette egy nagy kokit a fejemre! – mondta Kitty.
- Te bántottad Kittyt? – támadt Viktorra Karl.
A két fiú nagyon belehevült a verekedésbe, ám ekkor megérkeztek Jeanék.
- Melyik melyik? – kérdezte Scott.
- Jó kérdés! – mondta Kitty. – De Viktor a hibás mindenért!
Jean megpróbálta szétválasztani őket telepatikusan, de nem hatott rájuk a képessége.
- Hogy lehet, hogy Viktorra se hat a képességem?
- Mert neki is az a képessége, mint Karlnak!
- Micsoda?!?!