Végül Amarának lett igaza. Jean lázas volt, és otthon kellett maradnia Kittyvel és Kurttel. Ezáltal Amara nélkülük ment suliba. Éppen Rahneval és Jubessal beszélgetett, amikor egy kör közepén találták magukat. 5-6 fiú állt körülöttük, és kajánul vigyorogtak.
- Ooo, ooo – mondta Rahne.
- Ilyen nincs! –sóhajtotta Jubes.
- A francba is! – kiáltotta Amara.
Meglökte Jubest, a szemével üzent neki, majd elé állt. Jubilee vette az üzenetet, és elkezdett tűzijátékokat csinálni. A fiúk elfeledkeztek a 3 lányról, akik az alkalmat kihasználva elrohantak.
- Bár itt lett volna Max vagy Roberto! – mondta Amara két utcával arrébb.
- Apropó Max! Hol van? Úgy értem már jó ideje nem láttam az Intézetben. Csak nem…? Ugye nem? – kérdezte Jubes.
- Nem, nem szakítottunk, és nem is vesztünk össze. Leutazott a szüleihez. Alig várom már, hogy találkozzunk! – válaszolt Amara.
- Meg tudlak érteni! – mondta Rahne.
A suliban Amara elindult megkeresni Maxet, a másik két lány pedig órára sietett. Eközben az Intézetben Jean és Kitty idegbajt kaptak Kurttöl, aki mindig máshol tűnt fel.
- Kurt! Próbáld meg leállítani magadat! – kiabált vele Kitty nem első ízben.
- De nem…nem…HAPCI! – és Kurt ismét eltűnt.
- 1 hét alatt én teljesen be fogok golyózni, ha így folytatjuk… - panaszkodott Jean.
Amara csak a következő szünetben találta meg Maxet.
- MAX! – kiáltotta, és a nyakába ugrott.
- Szia szerelmem! – mondta, majd megcsókolta.
- Na? Milyen volt ez a két hét a szüleiddel?
- Hát…, hogy is mondjam…
- Max, ugye nincs baj?
- Nincsen. – füllentette, de amikor meglátta Amara szemét, belekezdett. – Na jó. A szüleim kérdeztek a barátaimról, hogy hol élek, stb… Én meg elmondtam mindent rólad, az Intézetről, és a többiekről. Azt mondták, hogy többé nem találkozhatok veletek…
- Tudtam! – mondta csendesen és szomorúan Amara. – Visszamész, igaz?
- Nem hagytad, hogy végig mondjam! Nos, azt mondták, hogy ott kell, maradnom, velük, de én elszöktem. Nem érdekelnek! Tudod, hogy a szerelem mindent legyőz. – fejezte be Max, majd ismét megcsókolta Amarát.
Mindketten elmentek órára, majd este Max visszaköltözött az Intézetbe.
Lassan teltek a napok és a három beteg egyre jobban érezte magát. A hét utolsó napján Amara nagyon „fontos” hírt vitt Kittynek és Jeannek:
- Lányok! Jó hangotok van?
- Hát… - kezdte Jean. – Fogjuk rá, hogy jó.
- Nekem csak a beszédhangom kellemes. – idézte régi énektanára szavait Kitty.
- OK! Akkor nem fölöslegesen neveztem be a versenyre! – mondta büszkén Amara.
- Álljunk meg egy szóra! – szólt rá Jean. – Milyen versenyre?
- Hát egy ének verseny. Híres énekeseket, együtteseket kell utánozni. Mi a Sugababest fogjuk.
- MICSODA?! – akadt ki Kitty.
- Tudjátok, úgy gondoltam, hogy Jean lehetne Mutya, a főnök. Te Kitty lehetnél Heidi, mert ő nem igazán énekel, inkább mondja a szöveget. Én pedig Keisha lennék. Rossz ötlet volt?
- Éppen megpróbálhatjuk… - mondta Jean.
- Mikor lesz? – kérdezte Kitty.
- Egy hét múlva…
A három lány, amikor csak lehetett próbált. Alig maradt idejük a fiúkra, akiknek nem mondták el, hogy neveztek a versenyre. Sokkal hamarabb elérkezett a péntek, mint gondolták. Meghívták Maxet, Bobbyt és Scottot meg Evant. Úgy gondolták, hogy mióta Julia elment, Evan elhagyta magát. Próbálták visszarángatni, nem sok szerencsével. Már lázasan készülődtek a színfalak mögött, mert mindjárt ők következtek. Minden nevezőnek 3 számot kellett előadni. Jeanék A Hole In The Head-et, az In The Middle-t és a Too Lost In You-t adták elő. Óriási sikert arattak, és elsők lettek, de ennek meg volt a hátránya. A három fiú összeveszett:
- Ha Amara nem nevezte volna be őket, és ha nem tudná ilyen jól nyújtani a hangokat, akkor kikaptak volna.  – érvelt Max.
- Még hogy Amara! Jean hangja nélkül sehol se lennének! – kontrázott Scott.
- Kitty kellemes beszédhangja miatt lettek az elsők! – jelentette ki Bobby.
- Nem is, Amara miatt!
- Jean nélkül….
- És Kitty? Őt…
- Fiúk! – szólt Evan. – Szerintem, ha a Sugababesnak nincsenek ilyen jó számaik, akkor nem nyertek volna! Tehát, ha nincs a Sugababes, akkor sehol se lennének! Téma lezárva!
A másik három fiú tátott szájjal nézett Evanre, de a hazafelé vezető úton megint elkezdtek veszekedni, és az Intézetbe érve még mindig veszekedtek. Amint Jean, Kitty és Amara meghallották, a két idősebb Amarának esett:
- Ha nem nevezel be minket, akkor most nem tartanánk itt! – korholta Jean.
- Minek egyeztetek bele? – vágott vissza Amara. – Senki nem kényszerített…
- De igen TE! – kontrázott Kitty. – És miért pont a Sugababes? Miért nem egyénibe neveztél?
Ők is elveszekedtek jó pár percig.
- Tudjátok mit? Én többet szóba nem állok veletek! – kiáltotta mérgesen Amara.
- Én se veletek! – mondta Kitty, és ez most jeanre is vonatkozott, mert szóba került a múltkori vitájuk is.
- Detto! – mondta mérgesen Jean.
Mind a hárman elindultak a saját szobájuk felé, úgy, hogy vissza se néztek egymásra.
Letelt az egy hét, és a 3 lány valamint Max, Scott és Bobby még mindig nem álltak szóba egymással. Úgy tűnt, hogy ez most végleges vita volt a hat barát életében…