- Elviszem megsétáltatni Coppert. –mondta, miközben megpróbálta ráadni a kutyára a nyakörvet és a pórázt.
- Mehetek én is veled? –kérdezte Vadóc.
- Persze. Akár indulhatunk is. Ugye, Copper? –nézett Jean a kutyára, aki vidáman csaholt.
- Nekem valamiért nagyon nem szimpatikus az a lány. –mondta Vadóc. - Tényleg, látott már havat?
- Ki? Nolee?
- Neeem. Hanem Copper.
- Jaaa. Ez az első tele. De karácsonykor, miután esett a hó, egész nap kint ugrált meg szaladgált. –mondta mosolyogva Jean, majd elindultak a városba, hogy megsétáltassák Coppert.
Eközben a többiek az Intézet nappalijában beszélgettek.
- Tényleg, Coppert nem látta valaki? –kérdezte Julia.
- Jean és Vadóc nemrég elment megsétáltatni. –mondta Evan, aki ekkor gurult be az előszobába a göreszkáján. –Szia! –köszönt Noleenak, amikor belépett az ajtón. Scott utána mindenkit bemutatott mindenkinek, majd Scott körbevezette Noleet a házban, utána pedig leültek beszélgetni.
- Szállj, álom hív! Merre? Nem számít! Nem fog többé lánc! Hát nyisd a ládát már! Rejtelmek tárja, mélyén csodát tiszta szívvel láthatsz! Már réges-rég volt. –dúdolgatott, énekelgetett útközben Jean.
- Nightwish? –kérdezte Vadóc.
- Aha. Még mindig hallom a fejemben a refrénjét. –mondta Jean mosolyogva. –Az ott nem Karl? –kérdezte, majd egy könyvesbolt felé mutatott.
- De. –mondta Vadóc, majd elindultak felé.
- Sziasztok. –köszönt rájuk Karl, amikor meglátta a lányokat közeledni.
- Szia! –köszöntek vissza.
- Milyen kicsi a világ… vagy inkább Bayville… - mondta Karl mosolyogva. –Szia Copper! Csak nem sétáltatod a lányokat? –kérdezte, miközben megsimogatta a kutya fejét.
- Nagyon vicces. –mondta Vadóc.
- Mentek még valahova? Mert akkor együtt mehetnénk haza. –mondta Karl.
- Felőlem mehetünk. –mondta Jean. –Copper már úgyis alig bír menni. –majd elindultak hazafelé.
- Sziasztok! Visszajöttünk. –mondta Vadóc és Karl, amikor belépett a nappaliba.
- Sziasztok. –köszönt Jean is alig hallhatóan, majd lehajolt, és levette a kutyáról a pórázt, utána pedig felakasztotta a kabátját a fogasra és szótlanul felment a szobájába. Copper pedig morogva is vicsorítva leült Scott én Nolee lába közé.
- Sziasztok! –köszönt Nolee is. –Egy perc és jövök, csak elmegyek a mosdóba. –mondta Majd elindul a fürdőszoba felé. Ekkor azonban megcsörrent a telefonja, viszont ezt már nem hallotta.
- Vedd már fel Scott! –mondta Kitty.
- De… Na jó, rendben. –egyezett bele a fiú, majd felvette, és kiment az ajtó elé. –Hallo? Kivel beszélek?
- Hello! Nolee ott van?
- Igen, pár perc és tudom adni.
- Nem sürgős, csak megmondanád neki, hogy Joey, a barátja kereste?
- Ööö. Persze. –mondta Scott zavartan, majd letette a telefont és visszament a nappaliba.
- Na visszajöttem. –mondta Nolee, majd lehuppant Scott mellé. –Scott, van valami baj? –kérdezte, amikor meglátta Scott ideges arcát.
- Beszélhetnék veled négyszemközt? –kérdezte Scott, majd félrevonultak.
- Mit akartál mondani?
- Az előbb hívtak a telefonodon, és bocsáss meg, de felvettem.
- És ki hívott?
- A barátod. Joey.
- Ó. Scott. Valamit el kell mondanom. –kezdett bele zavartan a lány. –Be kell vallanom, hogy már járok valakivel. Az illetőt Joeynak hívják.
- És ezt miért csak most mondod? –fakadt ki Scott.
- Álljunk csak meg egy percre. Azért valamit te is titkoltál előttem. Életlenül megláttam a szobádban a képeket a falon, amiken azzal a vörös hajú lánnyal vagy. És te miért nem mondtad el az igazat?
- Már szakítottunk.
- Mikor? Kérdezte idegesen a lány.
- Két hete.
- Szóval miattam. Na jó, én senkinek sem akarok rosszat, úgyhogy elmegyek. Viszlát! –mondta Nolee, majd kiment az épületből, és mire Scott észbekapott, addigra már egy taxival elhajtott. Scott idegesen visszament a többiekhez, majd visszaült a fotelbe.
- Nolee hova viharzott így el? –kérdezte Julia meglepődve.
- Fontos dolga akadt. –mondta Scott, majd megsimogatta a még mindig morgó Coppert, aki beleharapott a kezébe, majd felszaladt az emeletre.
- Atya úristen, Scott jól vagy? –kérdezte Julia aggódva.
- Úgy nézek ki? –kérdezte Scott a vérző karját tapogatva.
- Szólok Jeannek, ő majd kezeli a sebet, egy fél év múlva már úgy is igazi orvos lesz. –mondta Kitty, majd felszaladt az emeletre.
- Mi ütött ebbe a kutyába? –kérdezte Scott. –Régen sokkal nyugodtabb volt.
- Lehet, hogy már régóta nem láttad, és azért ilyen, mert nem ismert meg. –találgatott Max.
- Á, az kizárt. –mondta Amara. -A kutyáknak jók a megérzései. Valamiért elidegenedett tőled.
- Itt vagyok. –mondta Jean. - Aha, már értem, hogy miről van szó. –fogta az elsősegély-dobozt, majd ellátta a sebet –először fertőtlenítés, ami kifejezetten „jól” esett Scottnak, majd bekötözte a sebet. –Kész lenne. –mondta Jean, majd összepakolt.
- Köszi Jean. Mi lenne velem nélküled. –köszönte meg Scott.
- Ott lenne neked Nolee. –mondta Jean, majd dühösen felment a szobájába,
- Ez kemény volt. –jegyezte meg Max.
- Na ezt se nekem mondták… - cukkolta Bobby is.
- Amit szeretsz, szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád, a Tiéd, ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a tiéd... –veregette meg Scott vállát Karl.
- Épp ez az, hogy most már senki… Ez a te formád, Scott… - vigasztalta magát Scott.