Jeannek másnap hatkor csörgött az órája, de mivel nem volt hajlandó ilyen állapotban iskolába menni, ezért inkább a tükrével együtt bezárkózott a fürdőszobába, hogy javítson a helyzetén. Először megpróbálta kimosni a fehér festéket a hajából, aminek az lett az eredménye. Nos, az ötödik hajmosás után már kezdett kopni a hajfesték a hajóból, és így körülbelül másfél óra alatt sikerült kimosni az összes festéket a hajából. De eközben a többi tanuló már javában tolongott a fürdőszoba előtt, de mivel Jean telekinetikusan zárva tartotta az ajtót, ezért senki sem tudott bemenni, még Kitty sem. Utána jött két tubus fogkrém és az arcmosás ami egy újabb fél óra. Mivel ekkor már nyolc óra is elmúlt, ezért a többiek már a suliban voltak, így nyugodtan megreggelizhetett és gondolkozhatott a visszavágón. Először is bement Max szobájába, majd megszerezte megsemmisíthette a filmtekercset a fényképezőgépből, ezután a szerkezet összes gombját bekente színtelen egérragasztóval, aminek a jellegzetessége, hogy ha abba valaki beleragad… Biztos, ami biztos. Utána pedig elment a szobájába tanulni, és várta, hogy a többiek hazaérkezzenek.
Délután két óra felé el is kezdett hazaindulni a jó nép, majd amikor az Intézethez értek, hirtelen lelassítottak.
- Jean biztos kitalált valamit bosszúból. –mondta Bobby.
- Csodálkozol? –mondta Max.
- Kitty, te mész előre. – mondta Amara, majd átlökte Kittyt a bejárati ajtón… de semmi sem történt…
- Nekem itt valami nagyon gyanús. –mondta Max.
- Kezdek félni. –mondta Kitty.
*Talán félsz? De korántsem eléggé!* - hallott mindenki egy hangot a fejében, amikor meglátták, hogy jön le a lépcsőn.
- Szia Jean. Milyen jól nézel ki ma. –szemtelenkedtek a kicsik.
- De még ti hogy fogtok kinézni estére. –mondta Jean egy gonosz vigyorral, majd elment. A kölykök csak megszeppenve álltak, majd szótlanul felmentek a szobájukba. Nem sokkal később Max hangját lehetett hallani:
- Hé, valaki segítsen már. Elő akartam hívatni a képeket amit Jeanről készítettem, de odaragadt a kezem.
- Várj, majd én segítek. –mondta Amara, majd megpróbálta lehámozni Max ujjait a gombokról, de ennek csak az lett az eredménye, hogy ő is odaragadt.
- Kitty, gyere már egy kicsit! –rugdosta meg az ajtót Amara. Kitty áthajolt az ajtón majd elkezdett nevetni.
- Inkább gyere és segíts leszedni.
- Hogyan?
- Mondjuk tudtommal már feltaláltak egy olyan tárgyat, aminek az a neve, hogy szappan.
- Azzal nem fog menni. –mondta Jean amikor elsétált mellettük. -Próbáljátok meg egy késsel, de ha kicsit gondolkoztok, rájöttök, hogy van egyszerűbb megoldás is. De inkább nem lövöm le a poént, olyan jó így látni titeket.
- Ha-Ha! –mondta Amara.
Jean lement a nappaliba beszélgetni a többiekkel, Juliával, Vadóccal és Karllal, amikor lejött Kitty és Bobby is. Először szótlanul álltak, majd egyszer csak Kitty megszólalt Bobby hangján, Bobby pedig Kittyén. Ezután Bobby sikítása törte meg a csendet.
Karl, Vadóc és Julia csak kővé dermedten álltak, de Jean csak kuncogott.
- Jean, ez egyáltalán nem vicces! –kiabált Kitty Bobby hangján.
- Azonnal csináld vissza! –ellenkezett Bobby is lányhangon.
- Szeretnétek, mi? –vigyorgott Jean.
- Igen! –kiáltott a két kölyök egyszerre.
- Vagy rájöttök magatoktól… vagy… vagy így maradtok.
- Neee!
- Ó, Scott hív telefonon. Bocsássatok meg, de én most megyek. –mondta Jean, majd elment.