Scott hátrébb lépett 3 lépést:
- Nolee, nem játszhatsz velem, mert nem vagyok baba. Én Jeant szeretem, és hálás vagyok neked, amiért erre ráébresztettél, de most már semmi közünk egymáshoz! – jelentette ki.
- Biztos vagy benne? Épp most beszéltem Jeannel, és megmondtam neki, hogy most randizunk, és én soha nem adom fel. Na, erre mit lépsz nagyfiú? – kérdezte Nolee gonoszan.
- Te vipera – ezt. Álnok kis kígyó vagy, aki hazudozik. Megmondtam neked, hogy ez NEM RANDI! És most, ha megbocsátasz, sürgõs dolgom van. – mondta Scott, majd felállt az asztaltól.
- Scott! Ezt nem teheted, most, hogy szakítottam Joey-val! – hisztériázott Nolee.
- Tényleg nem? Úgy hiszed? Tudod mit Nolee, hazamegyek Amerikába, itt hagyom Finnországot! És az, hogy szakítottál Joeyval, nem az én dolgom. Viszlát!
- De Scott… Ezt még megbánod! – kiáltotta utána Nolee.
Másnap az Intézetben Evan kopogtatott Amara ajtaján:
- Amara, reggeli! És leveled jött!
Amara álmos fejjel nézett ki az ajtón:
- Köszi Evan, és mindjárt megyek! Cya!
Pár perc múlva egy éles sikkantást lehetett hallani Amara szobájából. Kitty ért oda elsõként.
- Mi történt Amara? – kérdezte.
- Kitty, emlékszel arra a versenyre, amivel egy hajó utat lehetett nyerni? – kérdezett vissza Amara, amikor Kitty egy bólintással jelezte, hogy igen, akkor Amara folytatta. – Nos, én beneveztem arra a versenyre, és téged jelöltelek meg párnak. ÉS NYERTEM!!!!!
Most Kittyn volt a sikkantás sora:
- Ez komoly? Amara, ez fantasztikus! De hogy-hogy nem Maxet jelölted meg?
- Tudod, úgy gondoltam, hogy ideje egy kis lány bulit csapni… Na, jössz velem?
- Még szép! De mi lesz a sulival? Hisz suli idõ alatt van, nem?
- Kérünk egy szabad hetet… Ez már fõiskola. Ébresztõ Csipkerózsika!
Ekkor érkezett meg Jean is:
- Itt meg mi történt? Mik ezek a sikkantgatások?
- Semmi, csak pók volt a szobámban, de már elintéztük. Mehetünk reggelizni? – tért ki a rendes válasz elõl Amara.
- Persze! – ásította Jean, majd elmesélte a tegnapi telefont. – Most mondjátok meg!
- Elég pofátlan kiscsaj! – mondta Amara.
- Azért meg lehet érteni… - kezdte Kitty.
- KITTY! – szólt rá egyszerre a másik két lány.
- Rendben, rendben… Vegyétek úgy, hogy meg se szólaltam…
A délelõtt viszonylag nyugisan telt, ki tanult, ki szórakozott, ki pedig a barátját siratta. Kitty és Amara csöndben fellopództak a szobájukba, és elkezdtek bepakolni az útra, mert este indul a busz a kikötõbe. Már éppen indult volna le Amara, amikor Max nyitott be:
- Hát te hova indulsz?
- Öööö… csak leviszem a kacataimat a szemetes mellé.
- Ok. Holnap ugye együtt megyünk a bálba? – kérdezte Max.
- * A fenébe! Elfelejtettem a bált! * - gondolta Amara. – Sajnos nem lehet, mert tanulnom kell. Sajnálom Max. – mondta Amara.
- Ok, semmi gond! – mondta Max csalódottan.
Egy fél óra múlva Kitty és Amara már egy taxiban ült. Eközben az intézetbe megérkezett Scott. Jean vette észre elõször:
- Scott! – ugrott a nyakába.