Másnap miközben az X-ek reggeliztek, Evan hozta be a mai postát, amit egyből elkezdett kiosztani. Kitty unottan kavargatta a müzlit a tányérjában, miközben arra lett figyelmes, hogy mindenki csendben ül és őt bámulja, kivéve Evant, aki az orra előtt hadonászott egy borítékkal.
- Na végre, hogy felébredtél. –mondta, majd átadta a levelet.
Kitty meglepődött a névtelen levélen, de azért felbontotta és elkezdte olvasni. Eközben a többiek az aznap esti álarcosbálról beszélgettek, hogy melyik fiú kit hív el a bálba. Max, aki előző délután tisztázták a dolgokat, Amarát hívta el, Evan Juliát, Karl Vadóccal ment, Scott pedig Jeannel. Bobby, mivel Kitty még mindig nem állt szóba vele, ezért még azon gondolkozott, hogy hogyan békülhetne előbb ki a lánnyal.
- Na és ki kinek, vagy minek fog beöltözni? –kíváncsiskodott Amara.
Vadóc és Karl egymásra néztek, majd megszólalt Vadóc:
- Én vámpírnak! –utána pedig Karl –Akkor én pedig farkasembernek.
- Jean, ti minek fogtok? –kérdezősködött tovább Amara.
- Én főnixnek. Scott? –nézett Jean Scottra.
- Még nem találtam ki. Miért, ti minek fogtok? –nézett vissza álmosan a fiú.
- Még én sem döntöttem. Semmi ötletem. De… - mondta, majd Maxre nézett és elmosolyodott.
- Na?
- Micimackónak. –mondta ki végül Amara nevetve.
- Te meg akkor lehetnél méhecske. –mondta Jean mosolyogva.
- Kitty… Kitty? Kitty! Kitty!!! –kiabált Vadóc, mivel Kitty meg sem hallotta.
- Ja, jó, bocs. Csak belemerültem a levélbe. –mondta, majd felviharzott a szobájába.
- Milyen furcsa ma reggel. –jegyezte meg Max.
Gyorsan eltelt a délelőtt, így mindenki felvonult a szobájába, hogy készülődjön a bálra. Kitty még egyszer elolvasta a névtelen levelet, majd újra, és újra:
Szia!
Már találkoztunk néhányszor. Az is megtörtént, hogy szórakozottan rám mosolyogtál. Igaz, egy ideje nem találkoztunk, de én minden nap gondoltam rád. De jó lenne gyakrabban látni téged. Lenne kedved eljönni velem a ma esti álarcosbálba? Ne félj, én meg foglak ismerni.
Üdv,
Egy régi ismerősöd
Végül Kitty elrakta a levelet az íróasztala fiókjába és hozzálátott a készülődéshez. Már éppen indult volna, amikor meghallotta, hogy valaki kopog. Áthajolt az ajtón, és meglátta, hogy Bobby áll előtte.
- Segíthetek valamiben? –kérdezte Kitty.
- Csak azt szeretném kérdezni… -mondta zavartan a fiú egy jegesmedve-jelmezben- …hogy lenne-e kedved eljönni velem a ma esti bálba.
- Sajnálom, de egy kicsit későn szóltál, már mással megyek. –mondta Kitty, majd fölkapta a táskáját és elindult a többiekkel a bálba.
Már egy órája tartott a bál, de Kitty még mindig nem találta meg a titokzatos idegent, akitől a levelet kapta, így csak a bárpultnál ülve narancslevet iszogatott a macska-jelmezében. Egyszer csak meghallotta, hogy valaki a nevén szólítja. Megfordult és egy teljesen feketébe öltözött, köpenyes, kalapos ember állt előtte, karddal az oldalán.
- Szia Kitty!
- Ööö. Szia! –köszönt vissza Kitty kicsit csalódva, amikor meglátta, hogy a férfi arcát egy fekete álarc takarja.
- Rég láttalak. –mondta mosolyogva az idegen. –Sokat változtál. Csinos vagy.
- Ó, köszönöm. –mondta Kitty elpirulva.
- Akkor jössz táncolni?
- Persze. Azért jöttem. –mondta Kitty, majd az álarcos idegennel felmentek a táncparkettre és táncolni kezdtek.
- Bobby, úgy látszik, ezt az esélyt is elpuskáztad. –mondta Max, miközben Bobby Kittyt nézte.
- Az már egyszer biztos… –mondta Bobby.
- Most már csak egy esélyed maradt. Holnap után Kittynek szülinapja lesz, úgyhogy ott még bedobhatod magad hátha sikerül kibékülnöd vele. Na én megyek vissza Amarával táncolni.
- Menj csak… - mondta Bobby, majd továbbra is azon gondolkozott, hogy vajon ki miatt kosarazta ki a lány.
Már éjfél körül járhatott az idő, de Kittyék még mindig táncoltak. Bobby esze még mindig Kitty körül forgott. Egész este őt nézte… ahogy azzal az idegennel táncol… Már éppen indult volna haza, amikor meglátta, hogy az álarcos férfi megcsókolja Kittyt, majd elmennek beszélgetni.
- Most már megtudhatom, hogy kivel táncoltam egész este? –kérdezte Kitty már nyúlt volna, hogy levegye az álarcot, de az idegen megfogta a kezét. A férfi elmosolyodott, majd megint megcsókolta Kittyt, akinek a szíve vadul dobogott. Utána az idegen levette az álarcát…
- Karl! –kiáltott fel meglepetésében Kitty. –Ez hogy lehet? Te nem Vadóccal…
- Várj egy kicsit. Elmagyarázom. Összetévesztettél az ikertestvéremmel. –mondta mosolyogva a fiú.
Kitty szíve továbbra is vadul zakatolt… tehát akkor Victor az… Karl ikertestvére… annyi év telt el, hogy nem látták egymást… de azok után, amit tettek vele... mégis milyen kedves volt vele egész este…