-Igen… azt megtaláltam. De azért nem kellett volna így eltűnnöd –dorgálta Scott.

-Már bocs, de felnőtt nő vagyok! El tudom dönteni, hogy mit csináljak, és mit ne! –kiabált a telefonba.

-Jean… Ne tedd le! –monda Scott, de Jean már levágta a telefont –Miért van az, hogy nincs egy normális kapcsolatom? –kérdezte magától Scott és unottan elterült az ágyán. A többiek az ajtóban várakoztak, majd a hallban foglaltak helyet, miután Scott 10 perccel később sem tért vissza.

Eközben…

-Köszönöm Jean, hogy segítesz kikészíteni a legerősebb láncszemet! Mire mennek a többiek vezető nélkül? –nevetett a lány arcába Mystique, miközben visszaváltozott a rendes alakjába.

-Mit akarsz te tőlünk? –kérdezett vissza Jean.

-Hmmm… ez jó kérdés. Semmit! Egyszerűen jó tönkre tenni titeket! –válaszolt Mystique.

-Ezt nem fogod megúszni, te hárpia! –fenyegetőzött Jean.

-Szavak… majd meséld el milyen volt Egyiptomban –fejezte be, és bezárta Jeant egy kisrepülőgépbe, majd altatót adott be neki, amitől Jean azonnal elaludt. Amikor felébredt éppen egy teve hátán ült…

-Hol vagyok? –kérdezte te már tudta is a választ.

-Hát Egyiptomban! –válaszolt egy férfi.

-Maga tud angolul? –csodálkozott Jean.

-Persze. Ha valaki idegenvezetőként dolgozik ez a minimum.

-Mellesleg, hogy kerültem ide? –kíváncsiskodott tovább Jean.

-Lezuhant a repülő géped, és ahogyan erre fele jártam észrevettelek téged –magyarázta tovább a férfi –Ugye nem baj, hogy tegeződünk? –jutott eszébe a férfinak.

-Nem egyáltalán nem baj. Az nagyobb baj, hogy nem tudom a nevét.

-Lucas szolgálatra –hajolt meg a férfi viccesen.

-Én Jean vagyok. Telefonálhatnék valahonnan? –kérdezte Jean.

-Hát… az nem lesz könnyű. Elég messze van a következő település. Térerő meg ugye nincs –magyarázta Lucas.

-Akkor most mi legyen?

-Hát úgy holnap beérünk egy kis falu. Ott nincsen telefon, de vár engem egy turistacsoport, segíthetnél nekem –mondta tovább Luca –Tudod, néha nem jutnak eszembe nehezebb szavak.

-Jó, szívesen –mosolygott Jean és közben azon gondolkodott hogyan kerülhetne ki innen.

Az intézetben Scott is nyugtalan volt.

-Na jó megpróbálom még egyszer -határozta el magát, és megnyomta a hívás gombot, kicsenget. Scott végig várta az összes csengetés, de semmi –Hol vagy Jean? –kérdezte, majd egy hatalmasat csapott az asztalra –Ez az! Tarjaék! –kapott észbe Scott és már hívta is a számot.

-Igen? –hallatszott a vonal túlsó végéről.

-Szia Scott vagyok. Jean ott van? –tért a lényegre Scott.

-Nem nincs. Valami baj van? Egyáltalán miért kéne itt lennie? –jött a kérdések özöne.

-Nem semmi… semmi!  Szia! –mondta Scott és lerakta a telefont.

-Scott, várj, Sco –lehetett hallani halkan még az utolsó mondatott.

-Biztosan történt vele valami –gondolkodott hangosan Scott. Ekkor Bobby rontott be az ajtón.

-Hé haver! Jean van itt. Miért mondtad azt, hogy Finnországban van? –kérdezősködött a fiú.

-Jean? –lepődött meg Scott, és már rohant is a lány elé –Azt hittem már sosem látlak –mondta a fiú.