Lassan eltelt egy hónap és Nate visszatért a jövőbe. A párok kapcsolata ismét rendeződött és Mystique is láthatólag eltűnt. A lányok (mert a fiúk lusták voltak, de azért néha ők is) egyetemre, főiskolára jártak… Amara állatorvosnak tanult, Jean genetikai orvosnak, Kitty pedig valami szórakoztató ipart akar létesíteni, ezért vállalkozónak. A fiúkra alig marad idejük, amit ők nem néznek jó szemmel. Ma reggel is éppen ezen folyik a vita:
- Amara, kb. mikorra leszel itthon? – kérdezte Max ma már kb. 20-adszorra.
- Ha még 100x megkérdezed, akkor se fogom tudni! Ma több előadás lesz, és gyakorlatom is lesz! Nem tudom, egyszerűen nem tudom, és most is késésben vagyok! – válaszolt idegesen, majd elrohant az autójához (amit nem rég kapott), egy kék Audihoz.
Bobby és Scott is hasonló bánásmódban részesült. A három fiú úgy döntött, hogy ezt nem hagyják annyiban. A terv nem más volt, minthogy barátnőt cserélnek. Pontosabban Bobby Jeanre, Max Kittyre, Scott pedig Amarára fog hajtani. A fiúk kitűnően kitervelték az egészet, de sejtelmük sem volt, hogy ez mekkora baklövés lesz.
A lányok tényleg későn értek haza, és mind a hárman egy-egy levelet találtak a szobájukban, melyben ez állt:
                         Drágám!
Bármily furán hangzik, rájöttem, hogy te vagy az igazi, és nem Amara/ Kitty/ Jean. Lehetne szó egy vacsoráról? Ha igen, akkor holnap találkozzunk az egyetem előtt, és megbeszéljük.
                             Csókol: Max/ Bobby/ Scott  
Kitty és Amara azonnal Jean szobájába sietett, és ott megbeszélték:
- Ugye ti is ugyanazzal a szöveggel kaptatok levelet? – tért rá Kitty.
- Szóról szóra ugyanaz! – mondta Amara, aki épp most fejezte be a levelek összehasonlítását.
- Akkor tegyünk úgy, mintha nem értenénk a célzást, és menjünk el velük vacsizni… - adta az ötletet Jean. 
- Nem rossz ötlet… De ők nem erre számítanak, ha jól értem, és azt fogják hinni, hogy valójában nekem mondjuk Scott tetszik? – kérdezte Amara.
- Pontosan! – mondta Kitty. – És ezáltal ők lesznek féltékenyek, nem mi!
- Hogy nekünk mennyi eszünk van! – nevetett fel Jean, majd megbeszélték, hogy „véletlenül” ugyanabba az étterembe mennek.
Másnap este 7 felé mindannyian végeztek és a Neptune Hálójába mentek vacsorázni. A három fiú ledöbbent, amikor meglátták egymást, ráadásul az asztalok is egymás mellet voltak. Sajnos nem bírták visszatartani a féltékenységi rohamukat, és egymásnak estek.
- Hagyd békén Kittyt te Cerkaember! – kiáltott Bobby.
- És te Jeant Jégkocka! – kiáltott rá Scott.
- Te meg se szólalj! Ráhajtottál Amarára Küklikém! – Kiáltott vissza Max is.
A három lány önelégülten nézte végig a kaja csatát, a verekedést, és a szópárbajt. Majd Jean megfogta Bobby vállát:
- Máskor ne nézzetek minket ennyire hülyének, OK?
- Rendben, de honnan tudtátok, hogy csak féltékennyé akarunk tenni titeket, és nem komolyak az érzéseink? – kérdezte Scott.
- 1. pont: Már több, mint 5 éve ismerünk titeket, Scott, Jean téged pedig már évszázadok óta, szóval… - mondta az első érvet Amara.
- 2. pont: Mert ugyanazzal a szöveggel írtatok nekünk levelet… – folytatta Kitty.
- 3. pont: És végül, de nem utolsó sorban, nagyon kimutattátok, hogy rosszul esik, hogy nem igazán foglalkozunk veletek. – fejezte be Jean.
- Én megmondtam, hogy ne ugyanazt a szöveget írjuk! – morogta Max.
A düh, és féltékenység hamar elszállt, és a hat fiatalt az se zavarta, hogy egy fél óráig csak őket nézte az egész étterem. Átkarolva egymást elindultak az autók felé, majd az Intézetbe.