- Már kezdek félni tőletek. –mondta Nate poénkodva.
- Jobban is teszed. –mondta Sophie kötekedve, és elindult Nate felé.
- Megyek, megmondalak a felnőtteknek, hogy meg akarsz verni… –mondta nevetve Nate, majd kiment a szobából. Sophie szépen, lopakodva követte.
- Apu, apu, apu! –zendítet rá Nate nevetve.
- Nem azt kéne megbeszélnünk, hogy hogyan álljunk bosszút a felnőtteken? –kiabálta utána Chloe
- Köhömköhöm… -veregette meg a vállát Tina. –Nem kéne leleplezni a tervünket.
- Mi történt? Te most nem szobafogságra vagy ítélve? –kérdezte Scott. –Na ki vele, mi a baj.
- Apu, Sophie megvert, és megint meg akar verni. –mondta nagy kuncogva Nate.
- Mi? Hagytad, hogy egy lány megverjen? Na gyere csak ide… -mondta Scott, majd elkezdett birkózni a fiával. Nate megpróbált kiszabadulni, de nem volt könnyű, mivel az apja sokkal erősebb volt nála. Éppen a kezdtek belejönni a birkózásba, amikor Jean bejött a zajra, és Natet visszaküldte a szobájába.
- Ez nem igazság. –mondta Nate.
- Szökjünk el! –mondta Chloe fellelkesülve.
- Az nem jó. –mondta Rachel. -Túl sok telepata van Bayvilleben.
- Rendben hugi. Chloe, Tina és én elszökünk, te és Sophie, mint kislányok pedig maradtok itthon.
- Én bizony nem maradok! –mondta Sophie.
- De bizony maradsz, Rachellel együtt. –mondta Tina is vigyorogva.
- De én… nem fogtok tudni lerázni! –mondta duzzogva Sophie.
- Na induljunk. –mondta Chloe.
Anyagtalanná vált és kimászott a zárt ablakon át az ablak előtt fára. Christina és Nate követte, Rachel aggódva nézte őket, Sophie pedig duzzogva ült le az ágy szélére. A kis trió pedig lemászott a fáról, majd elkezdtek arról tárgyalni, hogy hova menjenek.
- Mivel horrorfilmet néztünk, mit szólnátok, ha elmennénk az erdőbe? Na? –mondta Chloe.
- Én benne vagyok. –vágta rá Nate.
- Hát… - bizonytalanodott el Christina.
- Csak nem attól félsz, hogy megtámadnak a zombik? –cukkolta Nate. –Neked is otthon kellett volna maradnod a kicsikkel.
- Ezt vond vissza most azonnal. –mondta dühösen Chloe, majd elkezdte kergetni Natet.
- Hé, várjatok meg! –kiáltotta Chloe, majd utánuk szaladt az erdőbe.
Ezalatt Sophie és Rachel lementek a nappaliba ahol Selene olvasott, és mivel a felnőttek éppen a konyhában beszélgettek, Logant próbálták megfűzni arról, hogy megnézze velük a horrorfilm végét.
- Naaaaaaa, Mr. Logan! –kezdett bele Rachel.
- Lécci lécci lécci! –szállt be Selene is.
- Hé, nyugi kölykök, a szüleitek nem engedték meg a múltkor sem, hogy megnézzétek. –mondta Logan.
- Nem is igaz, mert se anya, se apa nem mondta, hogy nem nézhetjük meg. –mondta Sophie szélesen mosolyogva.
- Lehetne ötleteket venni hozz az edzésekhez. –mondta Rachel.
- Na jó, meggyőztetek. –mondta Logan, majd beült a lányok közé a kanapéra és tovább nézték a filmet.
Ezalatt az erdőben Chloe, Christina és Nate egyre jobban eltévedt, pedig még világos volt. Egyszer csak Chloe és Christina felsikított, Nate pedig értetlenül nézett rájuk. Majd amikor megfordult, észrevette, hogy mi a sikítás kiváltó oka. Egy vérfarkas mászkált az erdőben, és a sikításra hirtelen felkapta a fejét, és feléjük nézett… A kölykök lélekszakadva kezdtek el rohanni amerre láttak, de mivel már annyira eltévedtek, hogy azt se tudták merre menjenek, csak szaladtak amerre láttak… és így még jobban eltévedtek a hatalmas erdőben. A vérfarkas pedig ijedten elkezdett az Intézet felé rohanni, majd az erdő szélénél visszaváltozott normál emberi alakjába, majd bement az Intézetbe.
- Szia apu! –kiáltott fel Sophie, amikor meglátta Karlt.
- Sziasztok! –jött a válasz, majd Karl leült a többiek mellé videózni. Azon gondolkozott, hogy vajon mit kerestek az erdőben a gyerekek, és vajon felismerték-e? Elmondja-e a többieknek, hogy a kölykök az erdőbe szöktek el? És ha megkérdeznék, hogy honnan tudja, akkor mit mondjon? Mi fog történni a vérfarkas-képességével, mivel a holdnak már nem volt hatalma többé, és ezért akármikor átváltozhatott ha akart, akár nappal is… Ilyen és ehhez hasonló kérdések zakatoltak Karl agyában, mialatt Chloe, Christina és Nate egyre jobban eltévedt az erdőben, mialatt kezdett besötétedni…