Amara sírógörcsöt kapott, Max pedig megköszönte, hogy Matt közölte velük a szomorú hírt.

Elbúcsúztak, majd Matt, Amara,Max és Nate felszálltak a legelsó hazafelé tartó hajóra. Nate viszont nem velük ment, hanem egy másik hajóval, teljesen másfelé…

Néhány óra hajózás után azonban Nate eldöntötte, hogy mielőtt hazamenne, átszáll egy másik hajóra.

- Te meg hova mész? –akadt ki Matthew.

- Nyugi, nyugi… Valamit elintézek, és utána esküszöm egyenesen haza megyek. – ígérte Nate. –Viszlát! –köszönt el Amaráéktól is, majd a kikötőben leszállt.

Amikor a hajó már továbbindult, keresett egy olyan helyet ahol nem volt ekkora tömeg, majd a karján levő szerkezet segítségével, amiről a többiek idáig nem tudtak, elteleportált…

…Majd megérkezett Kanadába…

-Ha jól olvastam Matt gondolatait, akkor Chloenak valahol itt kell lennie. Már csak a suliját kéne megtalálnom… Vagy a kollégiumot? Tovább fog tartani, mint gondoltam… -motfondírozott Nate.

Megnézte a karóráját, majd úgy határozott, hogy előbb inkább a kollégiumot nézi át. Mivel egyáltalán nem ismerte a várost, ezért megkérdezett pár helybélit, akik elmagyarázták neki, merre kell mennie. Egy órányi gyaloglás után már kezdte úgy érezni, hogy sosem találja meg az épületet, de még pár perc séta után feltűnt az utca végén a Kollégium. Sietősebbre vette a lépteit, majd bement az épületbe. Ekkor odajött hozzá a portás és érdeklődni kezdett, hogy ki ő, kihez jött és mit szeretne.

-         Chloe Drake-et keresem, fontos megbeszélnivalóm lenne vele…

-         Megkérdezhetem, hogy kicsoda ön? –kérdezte a portás.

-         Persze… Nate… Nate Drake, a bátyja… -füllentette a fiú.

-         Rendben. –mondta a portás. –Második emelet 16-os szoba.

-         Köszönöm. –mondta Nate, majd elindult a lépcső felé. -*Idáig könnyen ment… még most jön a neheze…* -sóhajtott fel magában. Amikor odaért az ajtóhoz, majd bekopogott.

-         Szabad! –hallatszott ki Chloe hangja.

-         Szia Chloe! –nyitott be Nate, majd amikor bement, becsuka maga mögött az ajtót. –Beszélnünk kell.

-         Nnnate? Te meg hogy kerülsz ide?! –csodálkozott el Chloe.

-         Hogy kerülök ide? Elég hosszú történet… Hol is kezdjem… néhány éve amikor összevesztünk eltűntem, azóta sok mindent történt vele, végül Nova Roma szigetén fogságba estem, azután Christina és Matt kiszabadítottak, és végül Christina belevetette magát a tengerbe hogy minket megmenthessen, majd ahol belevetette magát a vízbe a víz tetején egy nagy vérfolt jelent meg és a kendője szétszaggatva… És ezek után Tina szülei és a bátyám hazautaztak, én pedig ide jöttem, hogy elmondjam neked, hogy mi történt.

-         Mi?! Ezt komolyan mondod? Tina… -akadt el a szava Chloenak.

-         De nem csak ezért jöttem… Szerintem Tina valójában még él… Még érzem a tudatát… És a képességed és az én képességem segítségével nagy a valószínűsége, hogy megtaláljuk… -magyarázta reménykedve Nate.

Chloe kétségbeesetten nézett körül a szobában, mint ha választ várna valakitől… Végül felállt és odament az ablakhoz.

-         Rendben, pár perc és indulhatunk. –mondta Chloeelszántan, majd egy darab papírra lefirkantott egy rövid üzenetet a szobatársának. Ám ekkor belépett Aaron:

-         Nicsak, kit látnak szemeim. –mondta, amikor meglátta Nate-t.

-         Még két percre magunkra hagynál? –kérdezte Nate. –Utána esküszöm, hogy nem fogsz többet látni…

-         Azt már nem! –akadt ki a fiú, majd rátámadt Nate-re, aki viszont válasz képpen jól behúzott a támadójának egyet, így egy nagy lilás monokli díszelgett a szeme körül.

-         Nem én kezdtem. –mondta Nate idegesen Chloenak, aki szúrós pillantásokkal nézett rá. –Na jó… -engedett, majd telepátiával átírta Aaron emlékeit, így semmire sem emlékezett, és visszament a szobájába.

-         Ez nem volt valami szép dolog. –mondta Chloe.

-         Ígérem, többször nem fog előfordulni. –mentegetőzött Nate. –De indulhatnánk végre?

-         Persze. –mondta Chloe, majd megfogta Nate vállát és Nate elteleportáltatta őket…