|
15. rész
Magma 2005.03.24. 15:58
 Egy álom valóra válik, de több romba dől...
Az ájult Christinát a három fiatal „visszaszolgáltatta” a szüleinek. Amara és Max nem tudtak eleget hálálkodni Roxanne-nek, Nate-nek és Chloe-nak.
- Istenem, nem is tudom, mi lenne velünk Tina nélkül. – mondta könnyes szemmel Amara.
Roxanne egyik lábáról a másikra állt idegességében, meglehetősen kényelmetlenül érezte magát a múltban. Amara akármivel kínálta, illedelmesen elutasította, bármit kérdezett, Roxanne nem válaszolt, másra terelte a témát. Amarán kezdett látszódni, hogy 40-es éveiben jár, bár jelen esetben 50 felettinek nézték volna többen. Arca nyúzott volt, szeme tompán fénylett, látszott, hogy az elmúlt időszakban sokat aggódott. Még vagy félórát beszélgettek, majd Chloe elment családi okokra hivatkozva, rövid időn belül Nate és Roxanne is követte.
- Háát… Az én küldetésemnek itt vége is van. – mondta Roxanne csendesen.
- Igazán maradhatnál még egy kis ideig. – mondta kérlelő hangon Nate. – Megmutatnám neked a várost.
Roxanne nem válaszolt rögtön, így egy rövid ideig a kihalt utcán csendben sétáltak. Kezük egyszer-egyszer egymáshoz ért, de akkor azonnal el is rántották.
- Nem bánom. – mondta a lány. – Maradok.
Nate boldogan vette tudomásul, hogy ezentúl nem lesz egyedül, hisz ha most marad, akkor később is fog…
Két hét múlva Tina már kitűnő állapotban volt, és suliba is járhatott. A folyosón egy hirdetésen akadt meg a szeme:
Érdekel az ókori Egyiptom? Szeretnéd saját szemmel látni a piramisokat?
Érdekelnek az Istenségek és a titkok? Akkor itt a helyed! Gyere el az egyiptomi vetélkedőre, melynek fődíja egy két hetes egyiptomi utazás.
Jelentkezz még MA! - Hmmm… Mikor is lesz? – kérdezte magától Tina. – Holnap?!
Igaz, hogy sokat foglalkozott Egyiptommal, de nem tartotta magát annyira tapasztaltnak, hogy induljon is a versenyen. Az órákon a gondolatai teljesen más irányba jártak, és ez a kémia órán sajnos nem kerülte el a tanár figyelmét.
- Christina Ballard! – szólította a lányt. – Mit tudsz elmondani nekünk a periódusos rendszerekről? Hányat ismerünk? Miben különböznek?
Tina megrettent. Elfelejtette átnézni a kémiát, és most ő felel. Bűnbánóan lehajtotta a fejét, majd megkérte a tanárt, hogy írja be az egyest, mert nem készült. Éveknek tűnő idő múlva megszólalt az iskolacsengő harsány hangja. Tina kimenetelkor érezte a tanár szúrós tekintetét a hátán. Csüggedten indult hazafelé… ám félúton győzött a vágy. Bement a könyvtárba, és zárásig az Egyiptomról szóló könyveket bújta.
A házba belépve egy adag nyaklevest kapott. Köpni, nyelni nem tudott a döbbenettől, majd összeszedte magát, és így szólt:
- Ezt most miért kaptam?
- Tudod, mennyi az idő? – ordította Max.
- 8 óra.
- És mikor van vége a sulinak? – folytatta hasonló hangnemben Max.
- Fél 2-kor.
- Pontosan! Anyád majdnem szívbajt kapott, hogy hol csavarogsz ennyi ideig! Mégis mit képzelsz?
Tina szemében könnycseppek ültek, majd egymást követve gurultak le a lány arcán. Max már éppen elszégyellte magát, és bocsánatot akart kérni, mikor Tina kifakadt:
- Az álmaimat, vágyaimat követem! Tudd meg, hogy holnap elmegyek az egyiptomi versenyre, és megnyerem, és elutazok Egyiptomba! Nem érdekel, hogy mi fog itt Bayville-ben történni! Két hétig a magam ura akarok lenni!
Azzal felrohant a szobájába. Most Maxen volt a döbbenet sora. Lánya még sosem beszélt így vele, noha ő sem beszélt még soha Christinával hasonló hangnemben, és soha nem verték meg.
Eközben Chloe Aaront vigasztalta Kanadában. A fiú már több, mint két hete letört állapotban volt. Mondjuk, ki nem lenne, ha meghal az anyja.
- Nagyon jó ember volt, soha senkinek nem ártott. – szipogta a fiú. – Miért pont neki kellett meghalnia?
- *Na persze… soha senkinek nem ártott…* - gondolta Chloe gúnyosan, ám tudta, hogy barátjának most kedves szavakra van szüksége, nem pedig vádaskodásra.
Roxanne és Nate egy motelben szálltak meg, természetesen külön szobában, Nate legnagyobb bánatára. De mit lehet tenni egy makacs nővel szemben? Elfogadni, amit kíván. Az éjszaka mindenkinél nyugodtan telt, kivéve Aaronnál. Álmában ismét megjelent Chloe arca, amikor meghallotta, hogy anyja soha senkinek nem ártott. Ismét lejátszódott előtte a jelenet, és megint, és megint. Mintha beakadt volna a lemez…
Másnap Tina reggeli és köszönés nélkül ment el iskolába. Amara egyre gyengébbnek látszódott, nagyon megviselte a tegnapi vita, ami férje és lánya között zajlott, na meg a következményei.
- Pihenned kéne… - jegyezte meg Max.
- Minek? Hogy tovább emésszem magam? A munka legalább elvonja a figyelmemet…
Max nem akart vitatkozni, de látta feleségén, hogy napról napra rosszabbodik az állapota. Nem tudta, hogy mi baja a nőnek, sem azt, hogy mikor kezdődött. Nagyot sóhajtott, majd a nyakkendőjét megigazította, csókot adott a feleségének, és elment dolgozni. Éppen felállt, hogy elmosogasson, amikor meg kellett kapaszkodni a szék karfájában, hogy ne essen el. A szoba forgott vele, fájt a feje és szó szerint fehér foltokat látott. Vett pár mély levegőt, leült, és lehajtotta a fejét.
- Már megint… - suttogta maga elé.
Lassan elérkezett az idő, és megkezdődött a verseny. Barbara Tylorral fej-fej mellett haladtak, és épp a végleges kérdés következett:
- Hogy hívták a terhes anyák és gyermekek gyámolítóját?
A két kéz egy pillanat alatt a magasban volt, ám mint kiderült… Tináé hamarabb.
- Taurt volt az Istenség neve.
- A válasz helyes! – kiáltotta a vezető. – Christina Ballard, ma este 7-kor indul a géped Kairóba. Gratulálok!
Barbara csak úgy füstölgött dühében, majd gonoszan odaszólt Tinának:
- Könnyű bundázva nyerni!
Tinát nem érdekelték a gonoszkodó hozzászólások, rózsaszín felhőkön lebegett, hisz nyert. Rohant haza pakolni, majd át Matthez.
- Én most elutazok két hétre Egyiptomba! – hadarta.
Matt értetlenkedő arckifejezését látva elmagyarázta, hogy mi történt. A fiú egyre szomorúbb lett a „történet” hallatán.
- Anyukád tudja?
- Nem hiszem… Legalábbis én nem mondtam. Kérlek, mondd meg neki! Köszi! – azzal megcsókolta, és már ott sem volt.
Matt meglepetten nézett utána.
- Rendben, megmondom… - suttogta.
Másnapestére Tina már Kairóban is volt. A reptéren egy vele egykorú lány, Chleo várta.
- Üdvözöllek Egyiptomban! – köszöntötte.
Tina boldogan ment végig a reptéren, és útban a szállodáig megismerkedett „idegenvezetőjével”.
Eközben Bayville-ben Amara ismét rosszul lett, ám most nem tudta „kivédeni” az ájulást, minden elsötétült előtte…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT