Nate –mondta Chloe.

-Mit akarnak már megint? Nem nyugodtak még meg? –mondta Nate.

-Nem nem ez. Hanem olyan furcsa érzésem van. Mint ha valami hiányozna. Érzek valamit a levegőben, de mégis úgy érzem nincs itt –próbálta megfogalmazni Chloe amit érez.

-Biztos csak a huzat –mondta Roxanne, nem nagyon érdekelte Chloe –De beavathatnátok, hogy miről beszéltek.

-A Vengaence. Ez egy mutánsokból álló csoport, akik valami miatt utálnak minket. Néhány rokonunk is megfordul köztük. Szóval érdekes történet… -mondta Nate, ekkor Chloe átvette tőle a szót.

-Jaja. Köztük van anya két unokatestvére is. Meg az egyikük ikrei is, meg az alaptagok között az apjuk. Akkor Karl ikertestvére. És Lucy aki egyszer majdnem megölt, Nate tanusíthatja –foglalta össze Chloe a kapcsolatokat.

-Mégis mióta ismeritek ti egymást? –jutott hirtelen Roxanne eszében. Bár tudta, hogy nem szabadna a saját érzelmeivel törődnie ilyenkor, mert most az a fontos, hogy megakadályozzák a Főnixet de akkor is, ő is emberből van, és nem akarta elveszíteni Natet.

-Egy napon születtünk szóval azóta jóban vagyunk –mondta Chloe, és örült, hogy Roxanne-nak ez nem tetszik.

-Jól van lányok, majd máskor kitépitek egymás haját, de most meg kell állítanunk a Vengaencet.

Ekkor hatalmas robbanás hallatszott a város felül.

-Nyomás –mondták mind hárman egyszerre. A Vengaencet pillantották meg, és egy hatalmas kék energia gömb tarolta le a teret.

-Te jó szagú bűzös borz! –kiáltott Chloe.

-Bizonyára megnőtt az ereje –mondta Nate –És nézd csak! Ott vannak apáék! –mutatott Nate az utca túloldalára. A három fiatal a következő pillanatban azon kapta magát, hogy a levegőben repülnek és 5 méterre arrébb érnek földet.

-Vigyázz Scott! –kiáltott Roxanne a férfinak, mert Rea egyik pengéje tartok a szíve felé. Sajnos Jean el volt foglalva azzal, hogy ő életben maradjon így nem látta, hogy Scottal mi van. Szerencsére Chloe gyorsan kapcsolt és Scottot kilökte a penge elől, azonban így ő kapta azt, mert nem volt ideje anyagtalanná válnia. A penge ráadásul teljesen átdöfte.

Mindenki megállt. Nate odarohant hozzá.

-Chloe! Chloe! –szólongatta.

-Nate… re… remélem… sikerült –suttogta a lány.

-Igen, de ha meghalsz akkor nem ért semmit –szorította a kezét a fiú.

-De, hogy nem… megmentettelek téged… -mosolygott a lányt, már amennyire tudott – Ígérd meg, hogy boldog leszel –nyögte ki Chloe magáról.

-Az leszek. De veled! Chloe… kérlek… Chlo… -mondta volna Nate, de Chloe még egy utolsót fújt, majd behunyta a szemét- NEEEEM!!! –ordította a fiú, majd Roxannehoz fordult –Hozd ide valami hihetetlen sebességgel Mattet és Maxet –Roxanne már el is tűnt, majd a következő pillanatban feltűnt Matte, majd utána Maxel.

-Matt…

-Nem megy Nate… már túl késő –sóhajtott a fiú.

-Max… -nézett a fiú, most rá.

-Megpróbálhatom –mondta halkan amaz.

-Matt, honnan tudtad, hogy…

-Hogy Chloe halott? Miközben beszélgettünk nálunk Chloe felnyögött, majd holtan esett össze. Megpróbáltam segíteni de nem ment, ekkor megjelent ez a Roxanne –mutatott rá –és akkor gondoltam mi történt.

-Matt… miért? Miért pont ő? –mondta Nate és látszott, hogy a sírás hatásán van.

-Gondolj arra, hogy miért tette. Érted. Szeretett téged. Gondolj erre –próbálta vigasztalni Matt öccsét nem sok sikerrel. Nate erőt vett magán és visszement a jövőbe. Roxanne-nak is elege lett a dologból ő is követte.

A múltban Max közben befejezte Chloe rajzát de nem tudta életre kelte, mint az előtt Scottot.

-Sajnálom Nate –mondta az akkori Natenek. Időközben a jelenből jött Chloe semmivé lett.

-Max ne mond ezt… -kérte a fiú.

-Én mindent megpróbáltam –sóhajtott amaz. Erre Nate elviharzott.

Pár perccel később már a tónál is volt és az itt lévő edzőteremben vezette le feszültségét, majd egy rövid ideig szünetet tartott. Nála volt Chloe rajza, ennyi emléke maradt róla. Egyszerre azt vette észre, hogy könnycseppek gyűlnek a szemében, amelyek rácsöppentek a rajzra. Nate összegyűrte a képet és a vízbe hajította. Megtörölte a szemét és az eddiginél is nagyobb erővel ütötte a bábut.

Eközben lassan egy alak sétál ki a teraszra majd halkan megszólalt.

-Nate… -hangja bizonytalan volt és már szinte sírt. Nate még ütött egyet és odafordult az ajtóba. Nem akart senkivel se beszélni. Magában akart lenni, de amit látott azt nem akarta el hinni.

-Chlo… Chloe… -suttogta a fiú is.

-Köszönöm – rohant oda hozzá Chloe, és megölelte –Te hoztál vissza.

-Nem akarom elhinni…. –mondta Nate továbbra is bizonytalanul.

-Nem engedtél el, és a szereteted visszahozott. Köszönöm! –mondta Chloe, és szorosan átölelték egymást.

Eközben a jelenben is történtek furcsa dolgok…