Eközben a jelenben is történtek furcsa dolgok… 

-Változott egyáltalán valami? Mert nekem nem úgy tűnik… -mondta Nate, miután visszamentek a jelenbe.

-Pedig a küldetés sikerült… És elég sok dolog megváltozott, nemsokára te is észreveszed. –magyarázta Roxanne.

-Például?

-Nincs Főnix, nincs Mephala, nincs senki, akit Mephala irányít, nincs Bianca, nincs a zöld kő, nincs…

-Rendben elhiszem…

Nehány percig csendben sétálgattak tovább, amikor Roxanne összerezzent, mint aki hirtelen felébred…

-Minden rendben? –kérdezte Nate.

-Nem tudom. Az alváshiány és a sok teleportálás, a küldetések legyengítettek. Legjobb lesz, ha hazamegyek kipihenni magam.

-De… -kezdett bele Nate, a Roxanne nem hagyta, hogy végigmondja.

-Viszlát! –mondta, majd megölelte és elteleportált…

Nate még pár percig pislogott maga elé, majd elindult haza. Út közben meglátta Chloet amint egyedül sétálgat. Mivel nem akart összefutni vele, ezért benézett az Intézetbe, ami szinte semmit sem változott, mióta elment. Összefutott Rachellel és Sophie-val, akik megintkérdések özönét zúdították rá. Miután megmenekült tőlük, elindult egyenesen haza. Amikor belépett, minden olyan volt, mint ha az utóbbi pár napban semmi sem történt volna…

Felment a régi szobájába, és leült az ágy szélére, miközben elgondolkozott azokon a dolgokon, amik azóta történtek vele, miután néhány évvel ezelőtt elment Bayville-ből.

Amikor azonban ránézett a teleportáló szerkezetére, hirtelen nem akarta elhinni, amit látott. Mivel az a kis lámpa, ami Roxanne teleportáló szerkezetével van összeköttetésben, egyáltalán nem égett.

Elkezdett gondolkodni… lehet, hogy valamiért levette a szerkezetet… viszont sosem szokta levenni… vagy lehet, hogy a szerkezet megsérült, mint előző nap küldetés közben… viszont az küldetés volt, és most egy ideig nem kellett küldetésre számítaniuk…

Nate beütött pár billentyűkombinációt, majd elteleportált…

Amikor megérkezett Franciaországba, Roxanne házához, megállt az ajtó előtt, majd óvatosan benyitott. A ház teljesen a feje tetejére volt állva, minden szanaszét dobálva, néhány bútor feldöntve, a konyhában mindenhol porcelán-darabok hevertek… Nate idegesen benézett minden szobába, de a ház teljesen üres volt.

-Nem lehet igaz… -morgott magában. –Érzem Roxanne tudatát, viszont nem tudom hol lehet… Valami nyomnak csak kell lennie, amin el lehet indulni… -tűnődött magában, amikor észrevette, hogy a hangrögzítő üzenetet jelez. Elindította, majd megszólalt egy női hang:

Salut Roxanne!

Remélem, minél előbb meghallgatod az üzenetet! Az utóbbi néhány napban 5 időutazó tűnt el, minden nyom nélkül. Senki sem tudja, hogy mi történhetett belük… Tartsd nyitva a szemed, értesítd a többi időutazót, akit ésmersz és szólj, ha megtudsz valamit!

Nate nyelt egyet, majd körbenézett… Majd észrevette az ablakon keresztül, hogy valaki közeledik. Gyorsan elbújt, hogy ne legyen egyból szem előtt, viszont elfelejtette lekapcsolni a villanyt. Hallotta, amint kinyílik az ajtó, de amikor odanézett, már senki nem volt ott. Óvatosan előjött, és elkezdett a fal mellett menni, majd amikor bekanyarodott a szomszéd szobába, azt vette észre, hogy valaki egy pisztolyt szorít a nyakához.

-Nate?! Te meg hogy kerülsz ide?

-Rox, te vagy az… -sóhajtott fel megkönnyebbülve Nate, majd megölelte.

-Igen, én vagyok… Mit csináltál a lakásommal, amíg nem voltam itt? –kérdezte Roxanne számonkérően.

-Ártatlan vagyok, a ház akkor is így nézett ki, amikor ideértem… cserkészbecsület szavamra… -mondta Nate a legártalmatlanabb tekintetével.

-És hogy kerülsz ide? Azt hittem, hogy Bayville-ben akarsz maradni…

-Az úgy volt… -kezdett bele Nate, majd elmesélte a történetet. Ezután Roxanne is visszahallgatta az üzenetet.

-A szerkezetet túl sokat használtam az utóbbi napokban, és lemerült… Azért nem jelzett. De még mindig nem tudom, hogy ki lehetett az aki itt járt és felfordította a házat. Úgy érzem, most se lesz sok idő pihenni…