….Mindenki fel-le rohangált, minden ajtónál katonák álltak.

Nate és Roxanne közben tovább haladt. Nate egy kicsit megállt, de Roxanne folytatta az útját és egyenesen egy katona karjába rohant, aki befogta a száját ezért nem tudta figyelmeztetni Natet, aki szintén a katonák fogságába esett. A két katona kivitte őket a rendes folyósokra, majd elindult velük a pince felé.

Azonban hirtelen rájuk kiáltottak.

-Elég! –a két katona megfordult, és Chloe hercegnő állt előttük.

-Felség –mondták a katonák és közben erősen szorították a két időutazót.

-Azonnal hagyják ezt abba, nem ölhetik meg őket. Nate herceg bűnösségét majd eldöntöm én, mégis csak én ismerem legjobban. A lányt se ítéljék halálra, azt senki nem érdemli meg. Nincs bizonyíték rá, hogy boszorkány. Nem áldozott állatot, nem őrült meg. Bár nem a legtisztességesebb, de a halált nem érdemli. Azt mondom, száműzzük a városból –mondta ki Chloe hercegnő az ítéletet.

-Szívesen elengednénk őket, de az apja –kezdte volna a katona de Chloe köze vágott.

-Az apám az apám én meg én. Apám legszívesebben mindenkit megkínozna, elítélne. Nem tud mindig tiszta fejjel ítélni. Tegyék amit mondtam, vagy maguk is szedhetik a sátorfájukat –mondta a lány. A Natet fogva tartó katona elengedte a fiút.

-Itt meg mi folyik! –lépett be Matthew király – Nem megmondtam maguknak, hogy az öcsémet zárják a szobájába a boszorkányt meg a börtönbe?

-Igen de… -akart mentegetőzni a két katona.

-Semmi de azonnal teljesítsék a parancsomat!

-Nem –mondta határozottan Chloe hercegnő. Matthew király megfordult.

-Ha ellenáll maga is az ő sorsukra jutsz.

-Ha megöli őket, elmondom, hogy viszonyt folytat egy udvarhölggyel. És abból lesz majd a botrány, nem ebből –mondta Chloe hercegnő. A király ledöbbent majd sóhajtott.

-Tegyék, amit a kisasszony kér –azzal legyintett és elment.

A katonák pedig követték Chloe utasításait. Bezárták ugyan Natet egy szobába, de nem a sajátjába hanem Chloe hercegnő lakosztályába. Roxannenak pedig másnap el kellett hagyni a várost.

Ezután Chloe visszatért a szobájába és Nate felé fordult.

-Szerencsére minden úgy történik ahogyan elterveztük. A király pár közti gondok egyre jobban elhatalmasodnak, és ha Selene királynő viszonya a főkancellárral nyilvánosságra kerül, akkor végre megszabadul a város a zsarnok királynőtől. Bár ez a mostani botrány nem kellett volna –nézett szemrehányóan a fiúra.

-Öö… figyelj… -mondta Nate, Chloe hercegnő kíváncsian nézett rá – Mi ez az egész ügy? Mi van Matt és Selene kapcsolatában?

-Ahh! Ezt sose mondjuk. Még csak négyszemközt sem. Az ilyenek mindig kitudódnak. Matthew király és Selene királynő, ne feledd. És nagyon jól tudod mi van velük, elvégre de mondtad nekem is. A nép úgy tudja, hogy a király megküzdött a királynőért, pedig ő azért küzdött, hogy ne kelljen feleségül venni, mert a királynő apja megfenyegette az országot. Sajnos a király veszített ezért bele kellett törődnie a házasságba, és ezzel együtt abba, hogy Selene királynő családja is beleszólhat az ország ügyeibe.

-Ahha. És mi van… Köztünk? –kérdezte Nate, és már kezdte úgy érezni, hogy lassan Chloet is be kéne avatni az időutazós történetbe, de a lányon látszott, hogy nagyon szereti az ekkori Natet ezért nem akarta megbántani.

-Nate!!! Emlékezet kiesésed van vagy micsoda? Mindegy, beavatlak, hátha csak megakarsz bizonyosodni valamiről… De, hogy ennek mi értelme mindegy… Szóval, ha nem tudnád már vagy 1 éve eljegyeztél, de csak most hoztuk nyilvánosságra, az országok közti viták elkerülésének érdekébe. Érthető? Ez az egyetlen ajtó a palotában ami mindig be van zárva, és  őr is áll előtte, ide nem lát be senki… Ezért szoktunk ide jönni sokszor –mondta a lány és hangja egyre bájosabb lett.

Nate rájött, hogy ebben az időben ő is szerette Chloet, és nem csak a lány vonzódott felé.

Eközben a lány, mellé ült és fejét fáradta a vállára terítette. Nate nem bírta tovább a színjátékot. Felpattant a kanapéból minek következtében a lány feje koppant egyet.

-Chloe! Én nem az a Nate vagyok akit te ismersz –mondta. Chloe meglepődött.

-Micsoda?

-Én a jövőből jöttem – a lány arca nem döbbenetet inkább kíváncsiságot tükrözött azzal Nate elmondta az egész történetet.

-És a jövőben is létezünk úgy ahogyan most? –kérdezte Chloe.

-Hát nem teljesen. Olyan furcsa ez. Mint a lélekvándorlás. Azért nézünk ki ugyan úgy, mint a jövőben a lelkünk, mert a lelkek felismerik egymást.

-És mi van köztünk a jövőben?

-Hát ez egy furcsa történet… -azzal a fiú neki állt elmesélni a történetüket elejétől a végéig.

-De hát te engem nagyon szeretsz! –csattant fel a lány, és két lépést hátrált.

-Ez igaz. A jövőben is szeretlek, de valahogy nem megy a dolog, ezért maradok Roxanne mellet.

-Nem, ezzel csak magadnak ártasz. Olyan ember feleségül venni akit nem szeretsz soha nem fog működni, ahogy most se működik akkor  a jövőben miért működne? Mond meg Chloenak, hogy mit érzel úgy ahogy az én Natem is elmondta nekem, hogy mit érez –mondta a lány és két tenyerét a fiú mellkasára tette.

-De hát…

-Az érzelmeket nem lehet meghazudtolni. Régen se lehetett, és soha ha nem is lehet majd meghazudtolni őket. Törődj bele és ismerd be őket! –mondta tovább a lány.

-Ha a jövőben nem lehetek veled, akkor legalább most hagyj csókoljalak meg- mondta Nate majd megcsókolta Chloet, de az ellökte magától.

-Nem. Ha most összeházasodunk akkor a jövőben is lesz közünk egymáshoz. Ha nem teszed meg a jövő Chloeval amit az ekkori Nate velem, akkor lemondom az esküvőt –fordult háttal a lány. Nate sóhajtott.

-Tudod, amilyen rámenős vagy annyira igazad is van –Chloe megint felé fordult, majd megcsókolta, minek következtében az ágyon kötöttek ki…

Másnap reggel a két fiatal egymás mellett ébredt.

-Jó reggelt –mondta mosolyogva Nate az akkor ébredő Chloenak.

-Neked is –mondta a lány. Ekkor kulcsfordulás hallatszott az ajtóban, és berontott rajta két őr kíséretében Selene királynő. A két fiatal felugrott az ágyban.

-Nate Summering és Chloe Drakein. Titeket felségárulással vádolunk. Vezessék el őket! –adta ki az utasítást Selene, mire a két katona kirángatta őket az ágyból, majd kirángatták őket. Gyorsan adtak rájuk valami melegebb ruhát, majd a bíró elé vitték őket. A bíró hamarosan kihirdette az ítéletet:

-A büntetésük halál!