Néhány perc hallgatás után, Rachel felállt és elindult a szobája felé. A lépcsőhöz érve megtörölte a szemét. Nate még egy-két pillanatig ült magában, majd ő is elment a szobájába.

Másnap Nate nagyon későn ébredt, már javában készülődtek az ebédhez a többiek, amikor Nate álmosan leballagott a nappaliba. Elsőnek Rachelt pillantotta meg. A lány ránézett, majd némán visszament a konyhába és folytatta a terítést. Nate az ablakhoz ment és kinézett rajta.

Chloe kint ült a hintában és olvasott valamit. Nate megpróbálta kivenni mi az, de ekkor Sophie megbökte a vállát.

-Nate… nem akarsz segíteni? –mondta majd egy nagy dobozra bökött amiben a lány ujj szekrénye volt.

-De szívesen –mondta Nate, majd még egyszer kinézett az ablakon.

Eközben Roxanne Chloe felé tartott…

-Szia!

-Szia –mondta meglepetten Chloe, majd összehajtotta olvasmányát.

-Leülhetek ide? –kérdezte kedvesen Roxanne.

-Persze –mondta Chloe, és nem tudta mit akar tőle a lány.

-Szeretnék beszélni veled hármunkról.

-Hármunkról?

-Igen… rólad, Nateről és rólam –mondta Roxanne. Chloe érezte, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni, de azért bólintott. Roxcanne folytatta –Tudod mielőtt megismertem volna Natet, nekem nem volt igazán nagyon senkim. Mint bizonyára tudod Nate el is jegyzett –erre Chloe kicsit összehúzta a szemöldökét- De én mégis úgy érzem, hogy Nate és én nem tartozunk annyira össze, mint te és ő.

-Ezzel most mire akarsz kilyukadni? –kérdezte Chloe.

-Egyszer, a kíváncsiság vezérelt, és mikor Nate nem volt itthon bementem a szobájába és egy kicsit kutakodtam, így rá akadtam az ezeréves naplójába. Magammal vittem és olvasgattam… Elolvastam azokat a részeket is amik rólad szólnak. A nyaralásotokat, amikor összevesztetek, Aaronról is olvastam…. Egészen addig olvastam amíg ugye el nem tűnt innen… És rájöttem, hogy te jelentesz neki mindent. Szóval én nem állok közétek –fejezte be Roxanne, majd felállt és már ment is. Chloenak annyi ideje nem maradt, hogy utána szóljon.

Újra elővette a lapot amit olvasott. Chloe most találta abban az ékszeres dobozban amit még régebben kapott Kittytől, ő pedig az ő anyjától és így tovább… A lapon a következő felirat állt:

„Remélem elmondta neked” És alatta egy királyi pecsét.

Chloe nem tudta, hogy Natek a középkorban jártak, ezért a levelet sem értette, mégis tudta, hogy neki szól.Chloe fogta magát majd visszament a szobájába.

Délután Nate elment a városba, hogy kiszellőztesse a fejét. Egy kis mellékutca mellett haladt el, amikor valaki megrántotta a pólójánál, majd egy jobb egyenessel köszöntötte.

-Mit képzel, hogy erre fele sétálsz, he? –jött ki egy banda a kisutcából. Nate nagyon megszédült az ütéstől és a földön kötött ki. Ezután két srác kezdte el rugdosni az oldalát minek következtében kétszer, háromszor átfordult a hasán. Egy másik srác megemelte a grabancánál fogva, majd egy negyedik elkezdte a fejét ütni. Miután kiszórakozták magukat, Natet földhöz vágták, majd, mint akik jól végezték dolgukat elmentek.

Pár perccel később egy arra járó hívta a mentőket. Útközben az egyik ember elővette Nate pénztárcáját, amelyben egy kis cetlin ott volt Chloe mobilszáma, és már tárcsázta is…

-Hallo, itt Chloe Drake!

-Jó napot! Én Daniel Haethus vagyok a Bayville Kórházból.

-Úristen! Mi történt? –kezdett pánikba esni Chloe.

-Nathan Summers-t az utcán találták megverve. Ha lehetséges minél hamarabb jöjjön valaki a kórházba. Egyelőre nem tudjuk sérülései mennyire súlyosak, de nem kell megijedni az egyik legjobb orvosunk fogja ellátni.

-Azonnal indulok –mondta Chloe a telefonba és már be is csapta maga mögött az intézet ajtaját.