Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.

Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.

Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.

Aztán Josh titka darabokra töri az egész világát, és Embernek döntenie kell, hogy megéri-e kockázatot vállalni egy olyan férfi szerelméért, aki talán elpusztítja a lelkét.

Add át magad!

Mint ahogyan az, az ismertetőből is kiderült, a kötet női főszereplője Ember és családja nem éppen egy hétköznapi életet él. Édesapja katona, így ennél fogva, Ő és a testvérei ritkán is látják. Ennek ellenére a család jómódú körülmények között él, és példamutatóan viselkednek. Mindaddig, amíg be nem következik a könyv cselekményének az első tragédiája. Az édesapja halála. Egész életükben csak attól féltek, hogy egy nap három kopogást hallanak majd.

A történet egyik szála éppen erről szól. Hogy hogyan is vészeli át főhősnőnk; testvérei, illetve az édesanyja ezt a tragédiát.

Josh Walker, a hoki csapat sztárja. Tipikusan az a romantikus regény karakter, akiért oda van minden nő. Jóképű, izmos, nagyszerű sportoló, ért a gyerekek nyelvén, és titokzatos. Ám az Ő titka nélkül ez a regény csak egy újabb lenne a sok közül. Josh nagyon jó lelkű, és elhivatott acéljai elérése érdekében.

Ember lelki fájdalmait, és a rá nehezedő terheket elég sokszor említi a könyv és többnyire ez átérezhetően is lett papírra vetve. Bevallom az elején túl sok is volt, mindig arról olvasni, hogy mennyire szenved, közben pedig a cselekménnyel nem haladtunk. De amikor a végére értem rájöttem, hogy ez így volt jó. Mert még jobban meg tudtam érteni a végkifejlettet.

A két főszereplő Ember és Josh kapcsolata lassan alakul ki, annak ellenére, hogy az első percektől meg van egymás felé a vonzalom. De ez, teljesen rendben volt így, ugyan is Embernek támaszra volt elsősorban szüksége és segítségre, amit akkor a családjától nem kaphatott meg.

Gus, számomra Ő volt a legszerethetőbb Ember családjában. Ő a pici Gus, aki szintén hokizik, és korához képest nagyon okos gyerek. Sokkal „felnőttebbnek” éreztem, mint a nővérét Aprilt akivel sorra csak a problémák történnek. April, kicsit máshogyan dolgozza fel a gyászt.

Megismerhetjük rögtön a legelején Riley- is, aki Ember barátja és látszólag egy talpig tökéletes férfi, ám a későbbiekben egyetlen szót tudtam rá mondani. Undorító.

A Történet alatt nincs hiány erotikából sem, ám ami van, az nagyon ízlésesen lett tálalva.

A cselekmény legnagyobb fordulata, eseménye, és minden amilyen szó még mondható rá, Josh titka lesz. Innentől kezdve, mintha az egész világ kicsit más lenne. Nem tagadom, megkönnyeztem az eseményeket, és kitépte a szívemet az utolsó pár oldal. Nem tudom, mit tettem volna Ember helyében. De azt hiszem, hogy jól cselekedett. Josht szerettem volna megütni és egyszerre szeretni.

Ha az eleje nem is tetszik valakinek, a végéért megéri elolvasni. Mert azt fogjátok mondani, hogy ez megérte.

A Full Measures-t a katonaság szál emeli ki a kategóriája többi könyve közül. Jó volt belelátni ebbe a témába. A hitelessége is érezhető volt, mivel maga az írónő is egy katonafeleség.

Számomra ez egy nagyszerű könyv volt. A Rubin Pöttyös könyveim között az egyik kedvencem lett.

Idézetek:

Soha ne kérj tőlem elnézést azért, mert megmutatod, ki vagy valójában.”

„A benned lángoló tüzet semmi sem olthatja ki. Amikor ennek az egésznek vége lesz, és te először sóhajtasz fel megkönnyebbülten, azonnal életre kel benned, és zúgva emészt el mindent. Ez az, ami annyira lehetetlenül szép benned.”

„A gyász természeténél fogva olyan, hogy kiszívja az ember életkedvét, mert ha gyászolunk, legszívesebben mind csatlakoznánk a halottainkhoz. Kell, hogy nehéz legyen kitalálni, mi legyen a következő lépés, mert ez a „következő” tesz minket élővé… nem pedig a halottaink emléke.”

„Nem tehettem egyebet, minthogy elfogadtam, amit adott.

És ő mindent nekem adott.”

Végül szeretnék egy számot is ajánlani azoknak, aki még nem olvasták a könyvet. Akik olvasták, azok már érteni fogják.

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakterek: Josh; Gus

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik már unják az egyszerű romantikus történeteket, és vágynak egy kis pluszra.