Másnap reggel a "főszereplők" forgatásra készen várták a rendezőt.
-Nos, a történet elején még nem ismeritek egymást, így az elején egyelőre külön helszíneken, különböző jeleneteket fogunk felvenni veletek. Chloe, te ment a 3-as terembe, ott fogjuk felvenni az első jeleneteidet. Aaron, te pedig a stáb másik felével felveszed a repülőtéri jeleneteket.
-Rendben, felőlem indulhatunk... -mondta Aaron, majd elindult, hogy segítsen összepakolni a maradék kellékeket az induláshoz.
-Chloe, a forgatókönyv szerint nem ezt a ruhát kéne viselned, hanem amit Christina tervezett a táncpróbákhoz.
-Rendben, már itt sem vagyok... -mondta a lány, és elindult, hogy megkeresse Tinát.
-Chloe, hol voltál? Már mindenhol kerestelek, mivel a ruha...
-Mi történt vele?
-Semmi sem történt, csak a forgatókönyv szerint... -kezdte el számon kérni Tina, mire Chloe félbeszakította.
-Tudom, tudom... most sietek, mert a rendező leszedi a fejemet... -hadarta Chloe, majd eltűnt az egyik próbafülkében, hogy átöltözzön.
-Erre a részre nem emlékszem a forgatókönyvből. -mondta vigyorogva Tina.
Egyszer csak kopogtak az ajtón.
-Szabad! -kiáltott ki Christina, miközben az egyik ruhát igazítgatta.
-Sürgősen besznélnem kell veled... -hadarta Matt, amikor előtűnt a felesége a "ruhák tengeréből".
-Rendben, de mi ilyen sürgős?
-Attól tartok, hogy Kleoval történt valami... olyan furcsán viselkedik egész reggel... legjobb lenne, ha...
-Chloe!
-Megyek, megyek! Szia Matt, hogyhogy itt vagy? -rohant a lány, amikor meghallotta a rendező hangját az ajtóból.
-Hello Chloe... -köszönt vissza Matt, majd folytatta volna a mondanivalóját Tinának, de a lány eltűnt, így követte a rendezőt és Chloet.

-Chloe, hol a táncpartnered? –kérdezte a rendező.

-Nem tudom, ma még nem láttam…

-Ez nem lehet igaz… nem várhatunk rá, úgyhogy valakinek be kell ugrania helyette… -mondta a rendező, amikor Matt benyitott…

-Elnézést, már itt se vagyok, csak Tinát kerestem…

-Várj egy percet… Van pár szabad perced? Egy beugró kéne a filmhez… -mondta a rendező, majd odakísérte Matt-et Chloe mellé, kezébe nyomta a forgatókönyvet… -5 perced van, utána kezdjük a forgatást…

Ezalatt a város másik felén Roxanne az újságot böngészte, amikor Nate felébredt.

-Sikerült túlélni az éjszakát?

-Azt hiszem… de a fejem még mindig fáj… -mondta Nate miközben töltött egy csésze kávét. -Írnak valami érdekeset?

-Az elmúlt napokban több mutáns is nyomtalanul eltűnt, az egyetlen közös az esetekben, hogy egyik sem fényes nappal tűnt el… És van egy másik érdekes cikk is, mégpedig egyre több az olyan baleset a városban, amikor a sérülteket azért kell kórházba vinni, mivel egy macskaszerű lény összekarmolja őket. A titokzatos lényt még senki sem látta, az áldozatok sem tudják, hogyan néz ki, mivel mindig elhagyatott helyeken, sötétben,  magányos emberekre „vadásznak”. A rendőrség azt tanácsolja mindenkinek, hogy amíg az eset meg nem oldódik, addig senki se merészkedjen ki éjszaka az utcákra, hacsak teheti, maradjon otthon.

-Azt hiszem azt a lényt én is láttam tegnap…  -tette le a csészét Nate az asztalra. –Megnézhetem azt a cikket?

-Persze. Hol láttad?

-Pár utcával arrébb… mondjuk ha belegondolok csak a szemeit láttam, amint az egyik ház árnyékából kémlelte a környéket, habár az is lehet, hogy csak egy macska volt.

-Hmm… Bemegyek a munkahelyemre, hátha a többi nyomozó többet tud az ügyről. –jelentette ki Roxanne.

-Begipszelt lábbal? –kérdezte Nate vigyorogva.

-El tudnál vinni kocsival? –mosolyodott el Roxanne.

Jó pár órával később megcsörrent Chloe telefonja.

-Aaron?

-Chloe, hogy álltok a forgatással?

-Még kb. egy fél óra és végzek… csak… közbejött egy kis probléma, és a rendező Matt-et állította be színészkedni…

-Kit? –kérdezte Aaron gyanúsan.

-Mindegy, nem lényeges…

-Rendben, mivel már kezd sötétedni, ezért mi befejeztük a repülőtéren a forgatást, megvárlak, utána együtt hazamehetünk, ha gondolod, Pár perc és ott vagyok…

-Rendben, remélem hamar befejezzük a forgatást, egész nap táncoltam…

Egy órával később:

-Biztos, hogy ne vigyünk haza? –kérdezte Tina, miután Matt „végzett” a forgatással.

-Köszi, de megvárom Aaron, biztos mindjárt ideér… habár már majdnem egy órája itt kéne lennie, remélem nem történt semmi komoly…

-Rendben, akkor mi megyünk… -mondta Matt, amikor megcsörrent az ő telefonja is. –Egy pillanat, az öcsém az… -mondta, majd pár lépéssel arrébb sétált…