-Igazából, nem tudom, hogy ki volt, de azóta teljesen ki vagyok akadva. Azt mondta a neve Michael Smith. Nagyon ismerős, de igazából fogalmam sincs róla, hogy ki lehet. Aztán este meg egy tök idegen srácról álmodtam, meg arról, amikor téged megszállt az a pók ízé… Szóval ilyen régi emlékek de mindegyiknél ott volt ez a srác.

-Chloe, én szerintem tudom ki ez a Michael. Emlékszel az egyetemre? Ott volt a mi évfolyamunkon egy fekete hajú eléggé balhés srác. Ha jól emlékszem őt Michaelnek hívták.

-Igazad van. De miért keresett volna fel?

-Egyáltalán mit mondott neked?

-Hát csak szófoszlányokat hallottam, mert eléggé recsegett a vonal. Olyasmi, volt, hogy óvoda vagy óvatos, valami ilyesmi, meg még valamit magyarázott Mattről, de abból semmit nem értettem. Mint ha valamire figyelmeztetni akart volna –húzta össze a szemöldökét Chloe.

-Hát majd délután megnézzük Mattet, hogy mi van vele, de most próbálj meg ne gondolni ezekre oké?

-Jól van –mosolygott Chloe, és időközben megint felvette rendes alakját.

-Na megjöttem. Folytathatjuk? –kérdezte Dion. Chloe bólintott, majd neki álltak a munkának…

Délután Chloe és Aaron bement a kórházba.

-Jó napot! Matthew Summers-t keressük –ment oda Aaron a recepcióhoz.

-Ó igen, az elsőn van a 23-as szobában.

-23-as? –lepődött meg Chloe, mivel annak idején Nate is abban a szobában volt.

-Igen. Miért? –kérdezte a nő csodálkozva.

-Semmi –mondta gyorsan a lány, majd Aaronnal együtt elindult az említett szoba felé.

Amint megtaláltak rögtön be is mentek, ám Matt nem volt egyedül. Egy fiatal fiú ült a szobában körülbelül Chloeval egyidős és újságot olvasott.

-Ööö… elnézést, ki maga? –kérdezte Chloe. A fiú lehajtotta az újságot Chloera nézett majd elmosolyodott. Amint Chloe meglátta a fiú arcát, rögtön emlékképek villogtak a fejében, még a kezét is a fejéhez kapta, majd a következő pillanatban elájult.

-Chloe! Ébredj fel! –ütögette Aaron –Különben ki vagy te?

-Michael Smith –mondta a fiú természetesen. Chloe eközben magához tért.

-Michael –mondta, ki elsőnek, amikor kinyitotta a szemét.

-Igen én vagyok. Azért hívtalak fel tegnap, hogy tud, hogy mi történt Mattel.

-Hallgatlak, bár nem tudom miért kéne bíznom benned elvégre Brian az apád.

-Egy időben jóban voltunk, egészen addig amíg ez a srác itt –itt Aaron felé bökött.

-Aaron –szólt közbe a fiú.

-Igen szóval Aaron nem akarta kinyírni a világot.

-Én erre miért nem emlékszem? –vágott pofát a lány.

-Mert a cél érdekében visszamentem a múltba. De most tényleg nem ez a lényeg, hanem az, hogy Matt nem véletlenül szenvedett balesetet –kezdte volna a fiú, de Chloe félbeszakította.

-Nem véletlenül? –kezdett el lihegni.

-Ne szakíts félbe. A baleset nem volt véletlen, az egész miattad volt, bár először Aaront, ugye, akarták célba venni.

-Miattam? Mit akarnak tőlem? És egyáltalán kik? –kezdett összezavarodni Chloe, de ezzel nem volt egyedül, Aaron sem tudta követni a fonalat.

-Azt nem tudom, hogy ki vagy kik, csak azt tudom, hogy akarnak tőled valamit. Amikor egyik nap dugó volt a városban akkor Aaront akarták megölni, de összetévesztették egy másik sráccal. Matt pedig valószínűleg azért szenvedett balesetet, hogy így elgyengülj érzelmileg. Szóval Chloe légy óvatos –fejezte be a fiú, majd távozott a szobából. Chloe gyorsan leült a helyére, mert félt, hogy megint összeesik.

-Jól vagy? –kérdezte Aaron.

-Nem nem vagyok jól. Menjünk haza –kérte a lány.

Aznap este azonban hívatlan látogatók érkeztek. Ketten voltak Egy férfi befogta Chloe száját. A lány próbált szabadulni a szorításából, de erejét nem tudta használni, így aztán a következő pillanatban már el is kábították, majd egy kisbusz rakterébe tették. Kétórányi zötykölődés után aztán a kisbusz megállt. A két férfi becipelte egy régi lepusztult ház pincéjébe, ahol bezárták egy szobába.

-Biztos, hogy ő az Victor? –kérdezte a másik férfit.

-Biztos. Hidd el, rá fogjuk venni, hogy megölje őket. Ez egyedül csak neki sikerülhet. Ha meg esetleg menekülni próbálna, én itt leszek, és rám nem hat a képessége, meg fogom tudni állítani. Aztán csak rájön, hogy nincs esélye menekülni –vigyorgott Victor.

-Viszont már igazán elárulhatnád, hogy kit kellene megölnie.

-Nem kit, hanem kiket. Nathan Greyt, talán még a barátnőjét Roxannet is, ha az utunkba áll, valamint a bátyját Matthewt. Biztosan emlékszel rá.

-Már, hogy ne emlékeznék. Őt sikerült majdnem megölnie Lucynek annak idején az erdőben.

-Pontosan. Viszont ezúttal nem majdnem lesz –mondta fenyegetően a férfi.

-De egyáltalán minek kell őket megölnie?

-Mert ők teszik az X-eket olyan erőssé. És ha ők végre eltűnnek, akkor semmi nem áll az utunkba.

-De mihez?

-Majd megtudod Brian, majd megtudod –vigyorgott Victor, majd bement Chloehoz. A lány pont kezdett ébredezni.

-Hol vagyok?

-Jó helyen.

-Ki maga? Olyan ismerős a hangja.

-Karl vagyok.

-Karl? Miért hoztál ide?

-Hogy közöljem veled, meg kell ölnöd Natet és Mattet.

-Micsoda? Neked elment az eszed? Miért? –hőkölt fel Chloe.

-Mert ők nem az igazi Nate és Matt. Ők már régen meghaltak, ezek csak hamisítványok, és ebben a dologban Roxanne keze is benne van így ha megakarja menteni a fiúkat akkor őt is meg kell ölnöd.

-És miért pont én? Miért nem te? És, hogy lehet, hogy Nate és Matt ugyan úgy néz ki?

-Azt nem tudjuk, hogy kik ezek, csak azt tudjuk, hogy ők ölték meg még régebben Natet és Mattet.És azért te, mert rólam tudják, hogy tudom a titkukat, de rólad nem. Chloe a világ függ tőled.

-Azért ez így egy kicsit erős –nevetett magában a lány.

-Sajnos nem. Csak te vagy képes erre.

-Szóval Matt és Nate már régen halott? –fogta fel az előbb elhangzottakat a lány, és könnybe lábadt a szeme.

-Már elég régen. És ezért szakították meg veled a kapcsolatot. Féltek, hogy a halálukat okozod.

-Mikor ölhetem meg őket?–kezdett begurulni a lány.

-Ha akarod már holnap –nevetett Victor, majd magára hagyta Chloet, aki teljesen összeomlott ennek hallatán, mégis mindent elhitt, nem is törődve Michael figyelmeztetésével, és a bosszúvágytól vezérelve alig várta a másnap reggelt.

Mikor Chloe másnap felébredt senki nem volt a házban. Körül nézett a házban és talált egy kevés metilalkoholt/hát, mert az minden háztartásban elengedhetetlen-Lory/, magához vette majd beült a kisbuszba és visszament Bayvillebe, bement a kórházba, fel Matt szobájába. Matt még mindig elég rossz bőrben volt.

-Isten veled Matt! –mosolygott Chloe, majd az infúzióba belecsepegtette a mérget. Várt néhány percet, majd eltűnt a kórházból. Következő útja Natehez vezetett. Még nagyon korán volt, Nate és Roxanne is aludt. Chloe kivette a konyhakést a fiókból és elindult a fiú hálószobája felé. Mérges tekintettel mélyesztette a fiú hasába a kést, mire az felordított, majd támadójára nézett.

-Chloe? –nyögte –Miért? –liheget a fiú, és közben remegett. Azonban a lányegy szót sem szólt, csak gyorsan elhagyta a lakást. Ekkor megjelent Roxanne és amint meglátta a fiút, rögtön tárcsázta a mentőket. Az egyik mentő pont a közelben járt így Natet nagyon gyorsan be tudták vinni a kórházba.

-Nate ki volt? –kérdezte Roxanne.

-Az üzenet –nyökögte a fiú. Roxanne először nem értette a fiú válaszát, majd eszébe jutott az üzenet, amit nem is olyan régen találtak.

EZ CSAK EGY FIGYELMEZTETÉS, MIVEL HAMAROSAN

VALAKI, EGY KÖZÜLETEK, ELÁRULJA TÁRSAIT,

AZTÁN AZ ELLENSÉGGEL SZÖVETKEZVE AZ ÉLETÉRE TÖR,
EZÁLTAL BETELJESÍTI AZ ŐSI ÁTKOT.

-Még is ki lehetett? Matt és Rachel nem. Tina sem, hiszen most Matt miatt teljesen ki van készülve. Viszont nincs senki más-gondolkodott félhangon, majd hirtelen eszébe jutott a megoldás –Chloe! –kiáltott fel.

A kórházban közben a két Summers-Grey fiú életéért küzdöttek.

-Jean jól vagy?

-Miért mi bajom lenne? –érdeklődött a nő.

-Hiszen a két fiad.

-Mi van a két fiam, Sally? –kezdett megijedni Jean.

-Hát Mattet valaki megmérgezte.

-Mattnek balesete volt, nem megmérgezték.

-Sajnos is-is. Még a látogatási idő előtt valaki megmérgezte –magyarázta Sally. Jean csak tátott szájjal bámult.

-És mi van Natetel? –kérdezte Jean, bár előre félt a választól.

-Hát… szóval… -habozott Sally.

-Mond már! –ordított Jean.

-Valaki igen jól hasba szúrta –mondta gyorsan Sally, majd rögtön távozott is Jean lemerevedve állt, és meg kellett kapaszkodni a falba, hogy össze ne essen.