Miután Selene letette a telefont, visszament Aaronhoz, majd beráncigálta egy mellékutcába, amely zsákutcában végződött.
-Na hol tartottunk? –kérdezte, majd levette a fiú kabátját, mire Aaron kiszabadította magát a lány kezei közül. Erre Selene a pólóját megragadta és így próbálta megakadályozni, hogy Aaron lelépjen, de csak azt érte el, hogy a fiú pólója szinte teljesen leszakadt Aaronról. A szakadás következtében Aaron arccal a falnak vágódott. Mikor aztán a tenyerét a falnak nyomva megpróbálta magát megint normális állapotba hozni a keze odaragadt a falhoz.
-Mamám! –kiáltott fel mikor végre sikerült kiszabadítani a tenyerét, majd újra kipróbálta és most a bal tenyerét nyomta a falnak, mire az is odaragadt –Na lássuk a medvét –nyelt egy nagyot és elkezdett felmászni a falra.
-Gyere le! –kiáltotta Selene, kezében a fiú pólójával, de Aaron csak mászott tovább a tetőig. Mikor felért, a tetőkön sétálva megkezdte hazafele útját, ám egy kereszteződés ebben megakadályozta.
-Na ha Pókembernek megy, akkor nekem is fog –motyogta maga elé, majd a szemben lévő házra fonalat lőtt ki és a végét megfogta, majd átlendült a túloldalra, de még idejében elengedte a pókfonalat, és a falon kapaszkodott meg –Ez a TV-ben sokkal könnyebbnek látszik –morogta, majd folytatta útját. Ezzel a technikával sikeresen eljutott Nate-ékhez, kisebb-nagyobb új sérüléseket szerezve, és bekopogott az erkélyen.
-Szia Aaron! A bejárati ajtó pár méterrel odébb van –mutatott Roxanne az ajtó irányába miközben beengedte a fiút.
-Lusta volta elmenni odáig –morogta Aaron maga elé.
-Tudtam én, hogy chippendél fiú! –vigyorgott Sophie amikor meglátta Aaront félmeztelenül.
-Kac, kac –válaszolt a fiú –Ugye Chloe még nincs itt?
-Nincs –válaszolt Nate –Éppen a –magyarázta volna, amikor Aaron bevágta Chloe egykori szobájának az ajtaját –rendezőjével tárgyal. Pár perccel később Aaron kiment a konyhába a többiekhez, immáron pólóban, majd elkérte Roxannetól az újságot. Mikor aztán már öt perce fejjel lefele olvasta Roxanne rá szólt.
-Aaron jól vagy? –kérdezte.
-Persze, mi bajom lenne? –kérdezett vissza a fiú.
-Hát már öt perce fejjel lefele nézed az újságot –mosolygott Roxanne.
-Igaz –erőletett egy mosolyt az arcára Aaron és megfordította a lapot.
-Nate te is jól érzed magad? –fordult most felé, mert Nate félretöltötte a narancslevét.
-Ja igen persze –kapott észbe a fiú.
-Na jó, mi bajotok van? –csattant fel most már Roxanne, mire Sophie is felkapta a fejét.
-Semmi –válaszolt egyszerre a két fiú. Roxanne egy szemforgatással válaszolt. Néhány perccel később csöngettek.
-Kinyitom –mondta Aaron és már indult is az ajtó felé, nyomában Natetel. Mikor a két fiú meglátta, hogy Selene az, együtt csapták be az ajtót a lány orra előtt.
-Ki volt az? –kérdezte Sophie.
-Senki –válaszolt Nate.
-Téves –mondta vele egy időben Aaron.
-A-ha –húzta össze a szemöldökét a lány, majd visszatért a TV világához.
-Szia Selene! Miért nem mész be? –jelent meg Chloe az ajtó előtt.
-Mert a fiúk nem engednek be –válaszolt amaz kedvetlenül.
-Na jó, akkor most szépen bemegyünk –morogta Chloe és Selenenel együtt átsétált az ajtón és a fiúkon.
-Ó remek! –emelte az égnek Nate a tekintetét.
-Tessék –nyomta Selene Aaron kezébe a póló maradványait.
-Kösz –sziszegte amaz, majd a kukába hajította.
-Az nem a te pólód volt? –kérdezte Chloe.
-Volt –felelte röviden Aaron, majd bement a szobájába és bezárta az ajtaját.
-Mi baja van? –fordult Sophie felé Chloe, mire a lány megvonta a vállát. Nate készült, hogy eltűnjön a konyhába, amikor Selene észrevette.
-Nate beszélhetnénk? –kérdezte mosolyogva.
-Nem –mondta halkan Nate –Igen –válaszolt végül a lánynak, majd mind ketten kimentek az erkélyre. A bent lévők nem hallották, hogy miről beszélgetnek. Időközben Roxanne is megjelent a nappaliba és Chloeval együtt azt találgatta, hogy vajon miről beszélhetnek, amikor Selene megcsókolta Natet. Nate persze most már nem ellenkezett olyan nagyon, mert nem akarta a többieket veszélybe sodorni. Roxanne felhőkölt.
-Mi? –állt fel. Chloe az ajkába harapott, Sophie pedig összehúzta a szemöldökét. Roxanne szeme közben könnybe lábadt és teljes erővel bevágta maga után a szobája ajtaját.
-Na erre nem számítottam –motyogta Chloe, majd Aaron után ment, át az ajtón, így Sophie egyedül maradt a nappaliban.
-Selene kérlek, miért csinálod ezt? –mondta idegesen Nate a lánynak.
-Mert jó érzés –válaszolt Selene egyszerűen.
-De nem lenne jobb valaki olyannal, aki szeret is? –kérdezte Nate.
-Majd egyszer te is megszeretsz, szóval –mondta gonoszan Selene.
-Na persze –vágott pofát Nate, majd visszament a nappaliba, Selene pedig még kint maradt az erkélyen. Amikor Nate belépett a szobába Sophie egy pofonnal üdvözölte.
-Hé! –kiáltott fel a fiú –Ezt miért kaptam? –kérdezte Sophiet.
-Még kérded? –tette csípőre a kezét a lány, majd Roxanne után ment a szobájába.
-Miért mindig én járom meg? –kérdezte magától Nate és ő is eltűnt a szobájában. Selene pedig közben Victorral telefonált.
-Igen, Nate már meg van, de Aaron nem fog menni. Szóval őt máshogy intézem el.
-Rendben, de siess –kapta a választ Victortól, majd be is fejezték a beszélgetést, Selene pedig bement a nappaliba. Aznap este senki nem szólt senkihez.
Selene másnap reggel megvárta, hogy Chloe elmenjen otthonról, mivel tudta, hogy Aaron aznap nem megy dolgozni, de a fiú nem jött ki a szobájából, így kénytelen volt Selene bemenni. Selene vízalakban az ajtó alatt beszivárgott majd a szobában visszaváltozott. Aaron idegesen ült az ágyon és az új képességét próbálgatta, mivel tegnap óta képes volt megtapadni a tárgyakon, és ez elég sok gondot okozott neki, amikor mondjuk enni akart, és az evőeszköz a tenyeréhez tapadt.
-Te meg mit keresel itt? –lepődött meg Aaron.
-Érted jöttem –válaszolt a lány.
-Mi? –értetlenkedett Aaron, majd a következő pillanatban már meg is kapta a választ a kérdésére…