-Nah ebből már kezd elegem lenni. Ha végre hajlandó lenne valaki végighallgatni… -morgott Nate, majd felvette a kabátját és elindult Aaron háza felé. Útközben azonban összefutott Chloeval…

-Szia. Hova, hova? –kérdezte Chloe mosolyogva.

-Valami nem stimmel, úgyhogy most szépen elmegyünk Aaronhoz és hárman elbeszélgetünk egymással. –mondta Nate majd Chloet karon ragadva folytatta az útját.

-Felőlem… -mondta egy vállrándítás kíséretében a lány.

Negyed óráig sétáltak szótlanul, mire elérték Aaron lakását. Nate bekopogott, mire Aaron bosszúsan ajtót nyitott, ám amikor meglátta Chloet, hirtelen szóhoz sem jutott.

-Chloe?! Te… itt? De akkor… -kapkodta idegesen a fejét jobbra balra, ám amikor a két vendég is bement a lakásba, megértették, miért volt Aaron ennyire összezavarodva.

-Te meg ki vagy?! –kérdezte Chloe, amikor meglátta a lakásba besétáló hasonmását.

-Úgy látszik, valaki nem végezte rendesen a dolgát… Neked most nem kéne itt lenned… -mondta a „hasonmás”. –Egyébként most nem lényeges, hogy ki vagyok… -mondta a lány, majd a ruháit átváltoztatta, így teljesen úgy nézett ki, mint az eredeti Chloe, majd még mielőtt a többieknek leesett volna, hogy mi is történik, rátámadt Chloera.

-Most mit csináljunk? Azt se tudjuk, hogy melyik az igazi. –mondta Aaron a két verekedő lányt nézve.

-Mentálisan kiüthetem őket, de így most nem tudom megkülönböztetni őket… Úgyhogy szerintem jobban járnak, ha inkább te állítod le őket, Pókember.

Aaron vetett néhány szúrós pillantást Nate-re, majd követte a tervet, így hamarosan mindkét lány a falhoz ragadt, hála a pókfonálnak.

-Tudom, hogy hülye kérdés, mivel ebből úgy se fogjuk megtudni, de próba szerencse… Melyikőtök az igazi? –kérdezte Nate, mire a két lány egymás szavába vágva veszekedett egymással.

-Tényleg hülye kérdés volt… -mondta Aaron irónikusan.

-Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam. –morgott vissza válasz képpen Nate, majd közelebb lépett az egyik Chloehoz, a két kezét a lány halántékához tette, majd elkezdett az emlékei között keresgélni.

-Nah, mire jutottál, Einstein? –kérdezte Aaron unottan, miután Nate befejezte a gondolatolvasást.

-Arra, hogy egy jól átvertek mindannyiunkat… -mondta Nate dühösen, majd elindult kifelé a lakásból.

-Ezt meg hogy érted? Esetleg nem lenne kedved beavatni engem is? –kérdezte Aaron a bejárati ajtónak támaszkodva, miközben odabent a két lány tovább kiabált egymással.

-Bocs de próbálom menteni a menthetőt, ha akarsz segíthetsz…

–Nem fejeznétek be? –fordult oda Aaron a két lányhoz, de amikor odanézett, már egyik lányt sem látta. Beszaladt a szobába, ám a két lány sehol sem volt… -Nah jó, ez már kicsit sok nekem… -motyogta maga elé, majd Nate után indult, majd amikor utolérte, megkérdezte–Elmagyaráznád, hogy mi folyik itt?

-Nem furcsa, hogy Chloe ilyen furán viselkedett mostanában… azt hiszem azt is tudom, hogy Josh és halála hogy jön a képbe… Egyik sem véletlen… Ez az egész előre meg volt tervezve… -magyarázta Nate. –Az egész mögött a Vengeance áll, ők…

-A micsoda? –kérdezte Aaron értetlenül.

-Röviden összefoglalva ők gondoskodnak arról, hogy soha egy perc nyugtunk se legyen. Klónozták Tinát, így lett Peyton, aki szintén alakváltó és ő lépett pár napja Chloe helyére, csak…

-Nem bírnád valamivel lassabban és érthetőbben elmagyarázni? –akadt ki Aaron.

-Tudod mit? Nem számít, majd megérted, miről van szó…

-És most egyáltalán hova megyünk? –kérdezte Aaron értetlenül.

-Mindjárt megtudod… -mondta Nate, majd visszamentek a lakásukba, majd egyenesen Roxanne szobája felé vette az irányt. Bekopogott, mire a lány ajtót nyitott.

-Mi bajod van már megint?

-Semmi, csak azért jöttem… -vette Nate az íróasztala felé az irányt, majd felkapta a teleportáló szerkezetet - hogy ezt kölcsönkérjem. Majd jövünk, szia! –válaszolt majd Aaronnal együtt elteleportáltak.

-Nah most hol vagyunk? –nézett körül Nate idegesen. –Lehet, hogy mégsem kellett volna…

-Én tudom, hol vagyunk… Csodálom, hogy Lucy még nem került elő… Ide hoztak minket miután elraboltak… -magyarázta Aaron.

-Akkor úgy tűnik jó helyen járunk.

-De elmondanád végre, hogy mégis mit akarunk itt?

-Valami labort keresünk, ahol Peytont klónozták… -magyarázta Nate, de amikor meglátta Aaron értetlen arckifejezését, tovabb magyarázott. –Peytont Tinából klónozták, így ő is alakváltó… és ahogy az emlékeiből megtudtam valamikor ebben az időben… Azzal a céllal, hogy a jelenünkben egymás ellen uszítson minket. Úgy tűnik Chloe az első célpontjuk… Szóval ha megsemmisítjük a labort meg kicsit átrendezek egy-két dolgot a többiek agyában akkor elvileg egy gonddal kevesebb.

-Elvileg… -mondta Aaron irónikusan.

-Még jó hogy téged hoztalak…

-Egyébként ha jól emlékszem itt volt a labor… -indult el Aaron az épület alagsora felé. –Itt is van…

-Aha… Egész gyorsan ment. –mondta Nate, majd Aaronnal együtt nekiállt, hogy szétverje az egész labort és megsemmisítse az összes felszerelést.

-Van egy kis gond… sehol senki…

-Mindegy… Remélhetően ez is elég lesz… Legalábbis nem két nap kell hozzá, hogy az egészet rendbe hozzák. –mondta Nate.

-Akkor most? Vissza a jelenünkbe? –kérdezte Aaron.

-Nem, előtte még van egy kis elintézni valóm… -mondta Nate, majd átprogramozta a szerkezetet és újra elteleportáltak, maguk mögött hagyva a labort és romjait.

Amikor megérkeztek Aaron háza elé.

-Holnap ugyanitt, ugyanekkor. Én ki se mozdulok otthonról, te addig próbáld meg Chloet magad mellett tartani. –mondta Nate, majd elindult haza.

Aaron értetlenül állt a ház előtt, amikor Chloe utána kiáltott:

-Aaron várj! Tudod, hogy nem úgy értettem –kiáltott, mire az felé fordult.

-Szerintem ideje lenne egy kicsit kiszellőztetni a fejed. Mi lenne, ha holnap elmennénk piknikezni a tengerpartra, vagy valami? –ajánlotta a fiú.

-Igazad van. Holnap indulunk.–mosolygott Chloe.

Egy nappal később:

-Indulhatunk vissza a jelenbe? –kérdezte Nate.

-Aha… -bólintott Aaron, majd mind a ketten „visszateleportáltak” a jelenbe.

-Ha minden igaz, akkor ahová „bekavartunk” a múltba, azokra csak ketten fogunk emlékezni. –mondta Nate miután megérkeztek.

-És ha „nem-minden-igaz”? –kérdezte Aaron.

-Akkor? Szívás… De elvileg minden oké. Én most hazamegyek. –búcsúzott Nate, majd elindult haza.

-Elvileg… -sóhajtott Aaron, majd elindult az ellenkező irányba. Amikor hazaért, láthatta, hogy Nate-nek végre igaza lett. Amit megváltoztattak a múltban, az pozitív hatással volt a jelenükre.

-Aaron? Van egy jó hírem… -mondta Chloe, mire Aaron arcáról lehervadt a mosoly, ám tovább folytatta- Dion szerint végeztünk a forgatásokkal, még 1-2 hónap és a film teljesen elkészül.

-Ez tényleg jó hír. –mosolyodott el Aaron.

-Ha az előbb láttad volna, milyen pofát vágtál… Mint ha Chloe azt közölte volna, hogy gyereket vár. –vigyorgott Michael az ajtónak támaszkodva.

-Na várj, ezt még visszakapod… -mondta Chloe majd felkapta az egyik díszpárnát a kanapéról és hozzá vágta, pár percen belül pedig a nappali átalakult párna-csatatérré.