Kleo nem reagált David intésére, továbbrohant, mintha nem is látná a homokvihart. David utána vetemedett, de már elkésett, Kleot elérte a homok, és pillanatokon belül őt is.
A következő pillanatban már egy erdőben voltak. David eszmélt fel először, és eltátotta a száját, ahogy meglátta a környezetét. Oldalba bökte a mellette fekvő lányt, aki szintén meglepődött az őket körülvevő lényektől.
- Jézusom… - suttogta, majd közelebb húzódott Davidhez.
- Ez milyen állat? – mutatott valami érdekes lényre a fiú, mely kakasfejű, lólábú, krokodilfarkú meghatározhatatlan valami volt.
- Kérdezz kettőt és könnyebbet! – válaszolt Kleo, és arcán félelem tükröződött.
A vadállatok egyre közelebb másztak a két fiatalhoz, valószínűleg az ebédüket látták bennük. Kleo felsikoltott, ahogy egy tigris megnyalta az arcát, és szemfogait a nyakához érintette.
- Nem lehet, hogy a te teremtményeid? – vetette fel David.
- Nem hiszem… - rázta meg nemlegesen a fejét.
- Azért kipróbálhatnád, hogy „visszahívod” őket… - utasította őt a fiú.
Kleo elkezdett koncentrálni, és sorban tűntek el, végül már csak egy tigris maradt, ám Kleo azzal is végzett, igaz rendesen kifáradt.
- Hol vagyunk? – nézett Davidre fátyolos tekintettel.
- Nem tudom- vakarta meg a tarkóját, majd felkelt a hűvös földről, felsegítette Kleot, és próbálta behatárolni, hogy hol lehetnek.
A lány csendben állt, próbálta feldolgozni, hogy mi lett a képességével. Végül is csak teremti az állatokat, a tudta nélkül. Aztán eszébe jutott, az átok, és hogy nála van valami szobor… Semmi ilyesmi nem jutott az eszébe, hol tarthatna egy szobrot…
-  Tudnál nekem mesélni Sophie-ról? – zökkentette ki az elmélkedésből David.
- S-S-Sophie-ról? – dadogta a lány, döbbent arccal.
- *Már megint Sophie* - duzzogott magában, azonban csak ennyit mondott: - Nem igazán ismerem, talán valaki mást, mondjuk Tinát kéne megkérdezned…
- Azt csak tudod, hogy mi a képessége… - erősködött a fiú.
- Igen, azt tudom. Blokkolja mások képességét.
Hirtelen csönd állt be a beszélgetésükbe, miközben az erdőből próbáltak kiutat találni. Azonban akármerre fordultak, minden fa ugyanolyannak tűnt, így nem jutottak előrébb.
- Talán ha használnám a képességem, meg tudnám nyújtani magamat olyan magasra, hogy kilássak a fák fölött – tudatta az ötletét, majd Kleo véleményét meg se hallgatta, máris cselekedni kezdett.
Pár pillanat múlva a fiú már normális méretekkel állt Kleo mellett, és gyászos képet vágott.
- Mi az? Mondd már, hogy mi van! – pánikolt a lány.
David nagyot sóhajtott, majd csalódottan ennyit mondott:
- Azt hiszem nem jutunk haza innen egyhamar…
- Ezt hogy érted? – akadt ki Kleo.
Ekkor a fák árnyékából előbukkant egy feketeruhás alak.
- Pontosan úgy érti, ahogy mondja. Ez a sziget, olyan, mint a Bermuda-háromszög, senki nem tér vissza innen…
Kleot nagyon emlékeztette valakire ez a pasas, majd beugrott neki. A sejk, aki rájuk támadt Bayville-ben.
- Hol a szkarabeusz-szobor? – tért a lényegre a sejk.
David és Kleo riadtan bámultak a férfire, akinek a kezében megjelent egy hatalmas tőr…