Néhány nappal később Chloe és Aaron átugrott Nateékhez, hogy tovább találgassák, hol lehet Kleo és David.

-Michael? –kérdezte Sophie.

-Szerintem még a torta utóhatásait éli meg, mert nem érzi túl jól magát –magyarázta Chloe.

-Mostanában túl sokat foglalkozol Michaelel –jegyezte meg Nate.

-Te meg túl sokat foglalkozol velem –vágott vissza Sophie.

-Na jó, van valakinek valami ötlete arról, hogy hol lehetnek Kleoék? –tért a lényegre Tina.

Eközben Michael otthon szenvedett…

-Ez volt az utolsó Chloe, hogy segítettem neked… Ez a torta meg tette a hatását –dőlt az ágynak Michael. Már éppen kényelembe helyezte magát amikor csöngetnek –Ez a te formád Michael –tápászkodott fel, majd az ajtóhoz ment –Hát te ki vagy?

-Inkább azt kérdezném te ki vagy… Aaron itt van?  -kérdezte a látogató.

-Nem nincs –válaszolt Michael.

-És hol van? –kérdezte tovább a fiú, mire Michael elmondta Roxannék címét, majd a látogató egy intés kíséretében távozott.

-Ez így nem fog menni. Rengeteg helyen lehetnek Kleoék, és ha tudtak volna akkor hívtak volna minket, vagy valahogyan jelezték volna nekünk, hogy hol vannak –fakadt ki végül Tina fél órányi értelmetlen beszélgetés után. Roxanne már készült volna, hogy lecsillapítsa amikor csöngettek, mire Sophie már is az ajtónál termett.

-Szia! Segíthetek? –kérdezte mosolyogva.

-Már is segítettél –mosolygott vissza a fiú.

-Alden? –jelent meg Aaron az ajtóban.

-Hello Aaron, rég beszéltünk –mondta vigyorogva Alden.

-Régi konkurens? –vigyorgott Nate.

-Rosszabb, ő az öcsém –sóhajtott Aaron.

-Az öcséd? –kérdezték a többiek egyszerre.

-Rendes vagy, hogy meséltél a barátaidnak rólam –ment be a lakásba Alden, és becsukta maga mögött az ajtót.

-Már bocs, de te tűntél el jó pár évre, és még anya temetésére sem jöttél el –fakadt ki Aaron.

-Ha esetleg szóltál volna, hogy mikor lesz –vágott pofát Alden.

-Azt hiszem, te nem akartál hallani rólunk egy szót sem, most meg csak úgy beállítasz ide. Esetleg szólhattál volna –Alden már készült volna, hogy visszavágjon, de Matt félbeszakította.

-Elmondanátok nekünk is, hogy mi ez az egész? –kérte.

-Na jó… Szóval Alden tizennégy éves korában lelépett, Bayvilleből, Chicagoba költözött, és teljesen eltűnt az életünkből. Aztán most huszonkét évesen újra feltűnt, de gondolom nem a huszonötödik születésnapom miatt –foglalta össze a dolgokat Aaron.

-Igaz, nem a születésnapod miatt jöttem. Mellékesen ki volt az a srác a házunkban?

-A házunkban? –akadt ki Aaron.

-Tudod én is a családhoz, tartozom, sajnos –vigyorgott Alden.

-Fogjatok le, mert agyonverem –kezdett begurulni Aaron, mire Chloe elé állt.

-Nyugi, nem akarom, hogy az esküvőnkből temetés legyen –mondta a fiúnak.

-Esküvő? Bekötik a fejedet bratyó? Ez annyira nem jellemző rád –vigyorgott Alden.

-Rád meg mindjárt az élőlény kifejezés nem lesz jellemző  -húzott be egyet öccsének Aaron, vagyis akart volna ha az nem válik anyagtalanná, így a mögötte álló Sophie kapta az ütést.

-Hé! –fogta az arcát, majd felképelte Aaron.

-Te is mutáns vagy –kérdezte Roxanne.

-Miért ki nem az? –mondta nevetve Alden.

-Oké, akkor most leülünk és Aaron és Alden megbeszélik a családi gondokat –adta ki az utasítást Matt. Aaron és Alden morogva egymásra nézett.