- Mi a fene - húzta össze a szemöldökét Aaron majd a három fiatal a mentőhöz rohant.
- Mi történt? - kérdezte Chloe az egyik orvost, ám ekkor hozták ki Michaelt hordágyon.
- Sophie, mi történt? - kérdezte rögtön Aaron. Mire a lány felkapta a fejét, majd hadarva elkezdte mesélni a dolgokat.. Amikor befejezte, Alden szólalt meg először.
- Furcsa ismerőseid vannak Aaron, itt az ideje, hogy megválogasd a barátaid - vigyorgott a fiú.
- Itt az ideje, hogy befogd végre - kezdett begurulni Chloe.
- Én Michaellel megyek, majd gyertek be a kórházba - vágott közbe Sophie, majd beszállt a mentőbe és a elindult a kórház felé.
- Tuti, hogy tetszik neki Michael - jegyezte meg Aaron, a mentő után nézve.
Chloe sokat tudó mosolyra húzta a száját, és megjátszott komolysággal Aaron felé fordult:
- Talán van valami kivetni valód? Szerintem épp itt az ideje, hogy egymásra találjanak - tette hozzá mosolyogva.
Aaron a távolba meredve bólintott, miközben Alden a hátuk mögött parodizálta Chloet. A lány gyilkos szemekkel hátrafordult.
- Na ide figyelj! Alig pár órája találkoztunk először, de máris elegem van belőled, de nagyon!
- Tényleg, csak pár órája volt... Szörnyű, hogy milyen csigalassúsággal telik mellettetek az idő. Még a nyugdíjasok is szórakoztatóbbak! - mondta egy gonosz vigyor kíséretében, mire Chloe és Aaron is ideges lett.
- Senki nem kérte, hogy gyere ide! - sziszegte Aaron. - Ha nem tetszik, el lehet menni...
- Tudom, de annál jobb szórakozás nincs, mint látni ahogyan az őrületbe kergetlek - vigyorgott tovább Alden - Mellékesen az ablakot is meg kéne csináltatnod - mutatott a ház irányába, majd nyugodtan besétált a lakásba.
- Én megölöm - szorította ökölbe a kezét Aaron.
- Nyugi, majd csak összeszokunk - próbálta nyugtatni a fiút Chloe, de ő maga sem bízott abban amit mondott. Végül a két fiatal bement a lakásba, ahol Alden már kényelmesen elterült a kanapén.
- Öhöm, öhöm - köszörülte meg a torkát Aaron.
- Kérsz egy pohár vizet? - fordult bátyja felé Alden.
- Ugye majd ki fogod tisztítani a kanapét a cipőd után? - mosolygott Chloe, de a fiú nem válaszolt.
- Alden - kiáltott rá Aaron, de a fiú továbbra sem figyelt rájuk.
- Na jól van - kapcsolta ki a TV-t Chloe.
- Jaj, mint ha a szüleim lennétek - vágott pofát Alden.
- Szerintem velünk rosszabbul jársz! – utalt burkoltan az elkövetkező hetekre Chloe. – Még módosíthatod a döntésedet!
A fiú rémült pofával nézett a két idősebbre, majd elröhögte magát, de úgy, hogy majd’ leesett a kanapéról. Chloe felvonta a bal szemöldökét és kérdőn nézett Aaronra, aki ugyanolyan arckifejezéssel válaszolt.
- Már majdnem bedőltem nektek! – verte Alden a földet az öklével, miközben megállás nélkül nevetett.
Eközben Kleo és David az erdő sűrűjét járták. Ezalatt a pár hét alatt kialakult köztük egy kötelék, és ezt még a múltjuk se tudta befolyásolni. David kezdte megkedvelni a lányt, Kleo pedig ismét bízott benne. David bevallotta neki, hogy Vengeance tag volt, ám még mindig nekik dolgozik, azonban az okait nem volt hajlandó elmondani.
Már sötét volt és lepihentek egy kicsit.
- David... - szólalt meg Kleo.
- Hmmmm - nézett rá a fiú.
- Kérdezhetek valamit?
- És pedig?
- Mi köt még mindig a Vengeance-hez? - kérdezte félénken a lány. David felvonta a szemöldökét, majd felállt Kleo mellől és minden válasz nélkül elsétált - David, várj, ne hagyj itt - szaladt gyorsan utána Kleo.
- Nem akartalak -mondta komolyan David -De miért érdekel téged ez ennyire?
- Téged nem érdekelne a helyemben? - mosolygott Kleo. David is elmosolyodott.
- Nem tudom, hogy érdemes-e elmondanom neked - szólalt meg lassan a fiú. Kleo kíváncsian nézett rá.
- Ha nem akarod, nem kell elmondanod - fogta meg a fiú vállát Kleo.
David szomorúan bólintott, majd még ennyit hozzátett:
- Egyszer elmondom, ígérem.
Eközben a korházban stabilizálták Michael állapotát. Sophie idegesen mászkált fel-alá a kórterem előtt, amikor kilépett az orvos. Sophie rögtön lerohanta.
- Mi van vele? – kérdezte könnyektől csillogó szemekkel.
- Most már túl van az életveszélyen, egy bő hét és totálisan felépül – mosolygott ár az orvos.
- Hála az égnek! Be lehet menni hozzá? – érdeklődött a lány, és magában köszönetet mondott Istennek.
- Persze, csak ne fárassza ki és izgassa fel – mondta a férfi egy kaján vigyor kíséretében.
- Nagyon vicces… - morogta Sophie, majd berontott Michaelhöz.
- Sophie? - csodálkozott újra a fiú, mire a lány egy mosollyal válaszolt.
- Minden rendben? - ült le az ágy melletti székbe Sophie.
- Hát nem egészen, de azért jobban érzem magam, mint a tortás kaland után - vágott pofát a fiú.
- Szóval a torta jobban megviselt, mint Lucy? - mosolygott Sophie.
- Valahogy úgy, bár attól legalább nem kerültem kórházba. Utálom a kórházakat - fintorgott Michael.
- Pedig még egy hétig itt lesz - jelent meg egy fiatal nővér a szobában.
- Remélem tovább is -mondta vigyorogva Michael mikor meglátta a szőke hajú nőt. Sophie-n pedig úrrá lett a féltékenység…