Kleo nem igazán értette David reakcióját, bár legbelül mindig is tudta, hogy ez lesz a vége. A beszélgetésük óta, sok mindenben megváltozott a véleménye. Például most először jutott eszébe, hogy elvetesse a gyereket, ám pár pillanaton belül elhesegette ezt a gondolatot, hisz senkit se lenne képes megölni.
Beszállt a kölcsönzött fekete BMW-be és elindult a nagyszülei felé. A nagy sietségben és zavarodottságban észre se vette, hogy elfelejtette felkapcsolni a kocsi lámpáit…
Miközben nyugisan vezetett, megcsörrent a mobilja. A kijelző Sophie-t mutatta, s Kleo kelletlenül vette fel:
- Szia Sophie!
- Szia Kleo…
- Mi a baj? – kérdezte Kleo rosszat sejtve.
- Hát… - kezdett bele a lány. – David mindent elmesélt.
Kleo szinte kiejtette a kezéből a telefont, annyira ledöbbent. Mégis mit képzelt az a barom, hogy merte szétkürtölni az egész világnak.
- Igen? És mit mondott? – próbált nyugalmat erőltetni magára a lány, de hangja remegett a dühtől.
- Csak azt, hogy gyereketek lesz, és hogy ő nem akar érte felelősséget vállalni…  - suttogta Sophie.
Kleo érezte, hogy felmegy benne a pumpa, és akaratlanul is egyre jobban nyomta a gázpedált. A kilométeróra már a 180 felé közeledett, miközben Kleo Sophie-t szidta.
- Most őszintén: mi közöd van neked ehhez?
- Kleo én nem…
- Tudod mit, baromira nem…
Ám Sophie már nem hallotta a mondat végét, csak egy hatalmas sikolyt, fékcsikorgást, puffanást és üveg törését… 

- Kleo? – szólt bele a telefonba, ám az csak egyenletes sípolással válaszolt.
Sophie megrémült, azt se tudta hirtelen, hogy mit csináljon. Szóljon Tinának? Esetleg hívja fel Davidet?
Eközben a Mesa felé vezető autópályán két kocsi roncsa „pihent”. A nagyobb, fekete BMW motorháza teljesen szétroncsolódott, a szélvédő betört, és a benne ülő fiatal lány nem adott életjelet. A másik autó, egy sárga Ford szinte a felismerhetetlenségig összetört, elképzelni is nehéz volt, hogy a benne utazó család túlélte a karambolozást…
Az egyik autó megállt a roncsok mellett és rögtön tárcsázta a 911-et. A diszpécsernek elmondta, hogy baleset történt és valószínűleg nincs túlélő, de a remény hal meg utoljára. A nő közölte, hogy azonnal küldenek mentősöket…
Eközben Sophie végül amellett döntött, hogy Davidet hívja fel.
- Halló?
- Szia David, itt Sophie – a lány hangján érezni lehetett, hogy most hagyta abba a sírást és hogy nagyon ideges.
- Jézusom Sophie, mi történt? – riadt meg David.
- David, én sajnálom… - kezdte, azzal elmesélte, hogy mi történt.
Az autópályán már javában folyt a helyszínelés, a mentők meg elmentek az utasokkal. A helyszínelők megállapították, hogy a karambol a BMW sofőrjének a hibája volt, hisz az esti szürkületben – főleg télen – egy fekete autót nem lehet észrevenni, ha nincs felkapcsolva a lámpa.
A kelleténél hamarabb kiérkeztek a riporterek is, és élő közvetítésben adták a híreket:
Jó estét kívánok! Sarah Carlton vagyok, a BBC tudosítója, és Mesából jelentkezek. A város előtti autópályán egy karambol történt, melynek eddig 4 halálos áldozata van. Mind a négy személy egy Ford Taurusban utazott, mely frontálisan karambolozott egy fekete BMW-vel, melynek lámpái nem égtek. Ennek a kocsinak a sofőrje életveszélyes állapotban van. A baleset az utóbb említett személy hibájából keletkezett. Nem tudni, hogy ittas volt-e esetleg drogos. Ha bármit megtudunk, ismét jelentkezünk…
Sophie hitetlenkedve meredt a képernyőre, majd beleszólt a telefonba:
- David, láttad a híreket?
- Igen – suttogta a fiú elhaló hangon, és elsőként a baba jutott az eszébe, majd az, hogy hogy vált el Kleotól, és hogy mi lesz, ha meghalnak…