Ezalatt Poitiersben sem ment minden a legnagyobb rendben. A dolognak az lett a vége, hogy Roxanne fogta magát, és Natet, és visszamentek Bayvillebe. Sophie meglepődve nézett rájuk.

-Hogy, hogy már itt is vagytok? –kérdezte.

-Hosszú –legyintett Roxanne és idegesen eltűnt a szobájában.

Időközben Aaron kezdet kiakadni. Amikor Ashley odament hozzá ő elhátrált tőle.

-Aaron –mondta az apja, de a fiú meg sem tudott szólalni a döbbenettől, így csak csendben álltak a szobában. Nagy nehezen végül sikerült kipréselnie magából egy mondatod.

-Miért nem mondtátok el?

-Mert… mi… szóval… -próbált magyarázkodni Ashley, de csak szavak jöttek ki a száján.

-Aha értem –húzta össze a szemöldökét Aaron –Aldennek persze elmondtátok igaz? Mennyivel tartozik jobban a családhoz, mint én? Ő 14 évesen lelépett Chicagóba és nem is hallottunk róla semmit, én meg csak egyetemre mentem el Kanadába, mégis őt tekintitek inkább családtagnak –adta ki a gondolatait, amik a fejében kavarogtak.

-Alden? Hogy kerül ő most ide? –kérdezte Ashley.

-Jaj tényleg, ti ezt sem tudjátok. Hazajött Bayvillebe. Ja! És, hogy el ne felejtsem mondani Chloeval, bár szerintem azt sem tudjátok, hogy ki, mert nagyon nem érdekelt titeket, hogy én ki vagyok, összeházasodtunk. Soha nem érdekelt benneteket, hogy mi van Aldennel, meg velem. Éltétek a flancos életeteket és a zsebünkbe adtatok egy rakás pénzt, hogy csináljunk, amit akarunk. Aztán még ezt a halálos ügyet is megrendezitek, hogy nehogy véletlenül is fel keressük titeket. Fogadok, hogy Alden sem tőletek tudta meg, hogy az egész csak színjáték. Minek jöttem én ide? Semmi keresni valóm itt –fejezte be Aaron, majd elindult ki a lakásból.

-Várj Aaron –kapott utána Ashley, de a fiú lerázta magáról, majd fogott egy taxit és egy szállodába ment. Miután elrendezte a dolgokat, elment sétálni egyet az utcán, majd maga sem tudja miért egy bárban kötött ki. Nem szokta alkoholba fojtani a gondjait, de most mégis jól esett neki. A vége az lett a dolognak, hogy mikor vissza akart menni a szállodába az utcán összeesett…

Chloe eközben el nem tudta képzelni, hogy mi lehet Aaronnal. És bár egész este egy szemernyit sem aludt, most mégsem érezte magát fáradtnak. Ráadásul Alden se mondott semmi konkrétat Aaronról, és valószínűleg telefonon nem is fog, így fel kell keresni.

-Na jó, de nem járhatom végig az összes szállodát –motyogta maga elé, majd még is fogta magát, és a kocsijában elment a legközelebbi szállodába. Szerencséjére Alden is itt szállt meg. Bement a lakosztályába és már is a tárgyra tért.

-Hol van Aaron? Minek van ott? Pontosan mit mondtál neki? És miért lakoltatott ki? –tette fel a kérdéseit.

-Londonban van. Azért, hogy tisztázza a dolgokat anyával. Elmondtam neki, hogy anya él, és azt tőle kérdezd meg, hogy miért lakoltatott ki –magyarázta a fiú.

-Mi? Ashley él? –akadt ki Chloe.

-Igen, én is véletlenül tudtam meg, amikor meghallottam egy beszélgetést –mondta a fiú. Chloe még mindig ki volt akadva.

-Nem, az nem lehet igaz, hogy Ashley Carson még él. Megint tönkre fogja zúzni a szüleim kapcsolatát. Meg Amaráékét, és Jeanékét –vázolta fel a lehetséges jövőt a lány.

-Mi? Szóval szerinted az anyám azzal tölti a szabadidejét, hogy házasságokat zúz szét? –kiáltott rá Alden.

-Nem szerintem, hanem ez egy tény –mondta komolyan Chloe.

-Na ezt most vond vissza –kezdett bedühödni Alden.

-Mennyire ismered te Ashleyt? Tudod akkor voltak ezek a balhék, amikor én 16 voltam. Ha jól tudom, akkor te már Chicagóban voltál –folytatta a lány.

-Ez igaz -ismerte el a vereségét a fiú.

-Na jó. És mi van Aaronnal? –kérdezte Chloe, mire Alden megvonta a vállát.

Ez idő alatt Sophie azt próbálta kiszedni Roxanne-ból és Nate-ból, hogy mi történt velük.

-Na mondjátok el! –kérte a lány.

-Oké –sóhajtott Roxanne és belekezdett a meséjében…