Miután David felületesen elmagyarázta Tinának, hogy mi történt, lecsapta a telefont. Tudta, hogy bunkóság, de úgy gondolta, majd a többiek elrendezik a dolgokat.
- David? – sziszegte Tina a süket telefonba, azonban miután nem kapott választ a férjéhez fordult. – Nos? Nem akarsz valamit elmesélni?
Matt megvakarta a tarkóját, majd feleségére kacsintott, és így szólt:
- Ami azt illeti, de. Azonban csak miután visszajöttem Mesából.
- Álljunk meg egy szóra! Most azért mész Mesába, gondolom, hogy meggyógyítsd Kleot… De ha túl van az életveszélyen, akkor minek?
- Tudod, általában akkor is meg szoktam gyógyítani a barátaimat, ha nem élet-halál kérdés…
Tina nem reagált, csak bevonult a hálószobába. Matt értetlen arckifejezéssel állt az ajtóban, nem tudta, hogy mit tegyen. Tina után menjen, esetleg induljon el Mesába. Ekkor kivágódott a hálószoba ajtaja és a lány egy bőrönddel a kezében lépett ki rajta, melyet Matt kezébe nyomott.
- Én is megyek – kommentálta a helyzetet.
Matt csak elképedve nézett Tina után, majd bezárta a lakást és elindultak a reptérre…
… Eközben Chicagóban Aaron őrjöngött:
- Hogy képzeli, hogy megüt? Milyen jogon?
- Aaron, nyugodj le!
- Hogy érted, hogy nyugodjak le?! Apám megütött, és te azt kéred, hogy nyugodjak le?
Chloe – mivel nem látott más lehetőséget – beleszállt Aaron testébe, és próbálta lenyugtatni, több-kevesebb sikerrel.  El is feledkeztek Sarah-ról, csak akkor esett le nekik, hogy a lány is ott van, amikor az felsikoltott.
- Jézusom! Ti mutánsok vagytok? – bökött rájuk a mutató ujjával.
- Ööö… asszem jobb lesz, ha most lelépünk – mosolygott elbűvölően Chloe a másik lányra, majd szavait tettek követték.
David belépett Kleo szobájába, ahol a lány édesdeden aludt. A fiú leült az ágy melletti székre és gondolkozott. Eszébe jutott, hogy a babának semmi baja, viszont Kleo majd’ belehalt a sérüléseibe.
- Vajon mi lehet a képessége? – kérdezte magától.
- Kérjük kedves utasainkat, hogy a Mesába induló 5.25 p.m.-kor induló gépre kezdjék meg a beszállást! Köszönjük! – hallatszott a hangosbemondóból.
- Ez a mi gépünk – állt fel Tina a székéről és elindult a pulthoz, Matt pedig vánszorogva követte.
3 óra múlva már Mesában is voltak. Matt elment bérelni egy kocsit és rögtön a kórház felé vették az irányt. Másfél órás keringés után Matt leállította  a motort és a fejét a kormányra hajtotta.
- Feladom! – jelentette ki fáradt hangon.
- Add ide a térképet! – rendelkezett Tina.
A fiú átnyújtotta a gyűrött papírt mire Tina nagy tanulmányozásba kezdett, és csak néha-néha hallatott egy „hmm” esetleg egy „uhum” vagy „oh” hangocskát.
- Azt állapítottam meg, hogy talán többre jutottunk volna, ha nem fejjel lefelé nézed a térképet…
Matt a füléig vörösödött és gyorsan kikapta a lány kezéből a térképet. Keresett valami kibúvót, amivel magyarázhatná a bénaságát, de csak ennyit mondott:
- Tudod, hogy mindig hülye voltam föciből és nem tudok tájékozódni…
Tina csak nevetett a megjegyzésen, majd megcsókolta férjét.
- Tudom, tudom… Akkor most már tényleg a kórházba menjünk.
Matt csak bólintott, beindította a motort és belevesztek a sötétségbe…
David már malmozott unalmában, nem akarta otthagyni Kleot, de majd’ éhen halt… Ekkor toppantak be Tináék.
- David Weaver! Megfojtalak! – sziszegte, mivel látta, hogy Kleo alszik és nem akarta felébreszteni.
- Ok, én is örülök, hogy látlak, csak had egyek előbb valamit! – slisszolt ki a kórteremből a fiú.
Azonban mielőtt kiléphetett volna az ajtón, Matt karon ragadta és megkérdezte:
- A baba jól van?
- Milyen baba? – kapta fel a fejét Tina.
A két fiú zavartan nézett egymásra…