David idegesen nézett körül miközben azon gondolkozott, hogy ki mellé álljon, hiszen ez a döntése jelentősen befolyásolja a hátra levő életét…

-Nos David? –próbálta meg Selene sürgetni, ő azonban csak szótlanul kapkodta a fejét jobbra-balra.

-Van 10 másodperced, hogy válassz, különben az öcséd és a barátaid mindannyiuk megemlegeti. –jelentette ki Victor, mire David rémültem felkapta a fejét.

-Rendben.

-Kit választasz? –kérdezte Lucy kíváncsian, miután kieresztette a karmait.

-Sajnálom… -hajtotta le a fejét David, majd odasétált a Vengeance oldalára. Nem akart a barátainak csalódást okozni, de az öccse halála sokkal nagyobb megrázkódtatás lett volna számára, és így még mindig maradt egy kevés esély, hogy a többiek valamikor megbocsájtanak neki.

-Mi is így gondoltuk… -válaszolt Selene mosolyogva, majd mielőtt David még bármit is reagálhatott volna rá, a lány vele együtt felvette a vízalakot, majd eltűntek…

Ezután Ptolemaiosz elindult Kleo után, aki egy kicsit arrébb állt a többiektől. Amikor a lány ezt észrevette, lassan elkezdett befelé hátrálni a mögötte levő szobába, ám miután pár lépés után érezte, hogy falnak ütközött, rájött, hogy sarokba szorult. Ezalatt Tina és Sophie megpróbáltak a segítségére indulni, ám az ellenfeleik elállták az útjukat…

Pár perccel később Nate is hazaért, majd miután bevágta maga után az ajtót, leült a nappaliban a kanapéra és elkezdett a TV csatornák között váltogatni. A zajra Roxanne is felfigyelt így kiment a szobájából, hogy megnézze, ki az.

-Istenem, Nate mi történt már megint veled?

-Semmi bajom sincs. –válaszolt a fiú morcosan.

-Én is látom… -válaszolt Roxanne, majd óvatosan végighúzta az ujját Nate monokliján, aki erre fájdalmasan felszisszent.

-Matt itthon van?

-Ha jól tudom, akkor még a városban van. –mondta Roxanne, majd hozott egy zacskó jeget–Jobban jársz, ha egy kicsit lejegeled a szemedet, különben pár órán belül sokkal rosszabb lesz.

-Rendben… -sóhajtott Nate majd óvatosan a monoklijához rakta.

Hirtelen azonban egy emelettel lejjebb különös zajokra lettek figyelmesek.

-Te is hallottad?

-Igen, de mi lehet ez? –kérdezte Roxanne tanácstalanul.

-Biztos csak Sophie közölte Tinával a nagy hírt, most pedig dühében aprítja a bútorokat. –találgatott Nate vigyorogva.

-Azért megnézem, hogy mi lehet az, biztos ami biztos. Te inkább pihenj egy kicsit, mert a maiak után szerintem rád fér… -válaszolt Roxanne mosolyogva, majd kiment a lakásból.

Nate ezután visszatért a TV csatornák váltogatásához… Hamarosan az egy emelettel lentebbről, Tináék lakásából szűrődő zajok is megszűntek, majd miután Nate kikapcsolta a televíziót, a házon súlyos csend lett úrrá. Már teljesen besötétedett, azonban se Sophie nem ért haza, se Roxanne nem tért vissza.

-Kezd egyre idegesítőbb lenni ez a nap… -morgolódott Nate miközben a maradék jeget ledobta a konyhapultra, majd elindult, hogy megnézze, mit csinálnak a többiek. Unottan ballagott lefelé a lépcsőházban, amikor észrevette, hogy a „szomszédaik” bejárati ajtója hiányzik a helyéről… Végigsétált a lakáson. majd észrevette az összetört bútorokat, azonban sehol sem talált senkit, félelem kezdett úrrá lenni rajta. Idegesen járkált körbe-körbe a szobákban, amikor hirtelen meghallotta Matt hangját a háta mögött.

-Itt meg mi történt?

-Nem tudom… Pár órája furcsa zajokat hallottunk, utána Roxanne lejött megnézni, hogy mi lehet az, majd amikor lejöttem megnézni, hogy hova tűnt mindenki, így találtam a lakást… -magyarázta Nate.

-Tudod, hogy ki tehette ezt? –kérdezte Matt aggódva, majd az öccsével együtt elkezdett valami nyom vagy nyomravezető jel után kutatni.

-Nem, de remélem, hogy a lányoknak nem esett bajuk.

-Azt én is remélem…

Azonban körülbelül egy fél órányi keresgélés után sem találtak semmit, így tanácstalanul ültek le az egyben maradt kanapéra. Szótlanul bámultak maguk elé, amikor egy macska sétált be a lakásba…

-Ez meg hogy kerül ide? –kérdezte Nate vigyorogva. –Csak nem macskát tartotok?

-Nem, csak hiányzik a bejárati ajtó… -emlékeztette Matt morogva az öccsét.

A macska azonban néhány méterre tőlük leült, majd lassan átváltozott emberi alakba…

-Lucy, tudhattam volna… -vágott pofát Nate, mire a lány elmosolyodott.

-Tudtam, hogy örülni fogtok nekem… De nem cseverészni jöttem, hanem egy üzenetet kell átadnom.

-Hol vannak Tináék? Mit csináltatok velük? –kérdezte Matt idegesen, de Lucy mint ha meg sem hallotta volna, csak kiengedte a karmait és azokat szemlélgette. Nate végül megunta, majd felállt a kanapéról és dühösen elindult a lány felé, aki védekezőleg maga elé rántotta a karmait, majd folytatta:

-Találjátok meg őket, ha tudjátok… Csak annyit akartam mondani, hogy a négyből egy, már nálunk van. Ha visszament volna Poitiersbe a férjéhez mielőtt úgy dönt hogy inkább itt marad és megsemmisíti a teleportáló szerkezetet, akkor csak hárman maradtatok volna, azonban Roxanne már nálunk van, így nem változtat sokat a dolgokon, mivel így is még hárman maradtatok… Kleo a vőlegényével van, Tinára és Sophie-ra egyelőre nincs különösebb szükségünk, így őket szabadon engedtük…

-Miről beszélsz? –kérdezte Matt értetlenül, Nate-nek azonban már leesett, hogy miről beszél a lány… A négy legjelentősebb mutáns, aki a Vengeance útjában áll, hogy legyőzhessék a többieket…

Mielőtt azonban bárki válaszolhatott volna, Lucy visszaváltozott macskává, majd a bejárati ajtó helyén kirohanva eltűnt az éjszakában…

-Nate, te tudod, hogy miről beszélt? Milyen négy mutáns? –fordult Matt az öccse felé, aki elmagyarázta neki az egész történetet… Nem sokkal ezelőtt ezért próbálták megölni őket… Akkor megakadályozták a Vengeance tervét, ám most újra próbálkoznak… És már csak hárman maradtak a négyből: Aaron, Matt és Nate.