|
33. rész
Lory 2005.11.16. 21:52
 Még egy áldozat
-És Aaron ezt tudja? –kérdezte Matt.
-Hát azt nem, hogy újra próbálkoznak. De ha nem baj, akkor inkább nem én közlöm vele a hírt.
-Ő akadt ki rád? –mutatott az öccse szemére Matt.
-Fogalmazhatunk így is –vonta meg a vállát Nate, majd felidézte a délután eseményeit, mire akaratlanul is ökölbe szorult a keze.
-Minden rendben? –kérdezte Matt gyanakodva.
-Nem –mondta röviden és tömören Nate.
-Részletesebben?
-Nagyon nem.
-Nate, ne játsszuk ezt –sóhajtott Matt –Azt hiszem a helyzet nem megfelelő –mutatott körbe a lakáson.
-Jó jó. Chloe megtudta a gyerek ügyet, mire Aaron kiakadt, azt ne kérdezd, hogy miért, majd miután Aaronnal egymásnak estük Chloe közölte, hogy meg akarta tartani a babát. Utána Aaron berágott, hogy Chloe mindenre nem tudom-mal felelt majd elviharzott –foglalta össze a dolgokat Nate.
-És még?
-Mi és még?
-Valamit tuti nem mondtál el. Látom rajtad –döntötte oldalra a fejét Matt.
-Aaron csak nem megroppantotta Chloe állkapcsát –folytatta Nate.
-És még?
-Nem tudom, hogy pontosan mi van köztem és Chloe között –fejezte be a történetet.
-Na végre, hogy kinyögted. Mindenesetre akár tetszik akár nem most figyelmeztetjük Aaron –mondta Matt, majd kiráncigálta az öccsét.
-Nem felejtettél el valamit? –mutatott Nate a monoklijára.
-Szerintem jól áll –vigyorgott Matt, majd folytatta az útját a kocsi felé. Nate megrökönyödve nézett bátyja után majd utána ment.
-Szerintem ez nem jó ötlet –mondta Nate, mire Matt vágott egy pofát és becsöngetett, majd újra és újra mikor senki nem jött ki. Végül Nate megunta és berúgta az ajtót.
-És ha csak egyszerűen nincsenek itthon? –fordult öccse felé Matt, mire Nate megint vágott egy pofát.
-És ha itthon vannak? –mutatott a földön fekvő Chloera és Michaelre Nate, erre Matt vágott egy pofát, majd odament Chloehoz és megütögette az arcát.
-Élsz még? –kérdezte, mikor a lány kinyitotta a szemét.
-Azt hiszem –ült fel lassan Chloe.
-Fáj valamid? –kérdezte Matt.
-A fejem, de az nagyon –fogta a lány a fejét.
-Meg is értem, szép kis seb van rajta –nézte Chloe homlokát Nate.
-Ezzel nem segítesz –vágott pofát Chloe, mire Nate elnevette magát. Matt pedig meggyógyította a lányt. Időközben Michael is magához tért.
-Azért örülök, hogy ilyen sok embert érdekel, hogy életben maradok-e –szólalt meg játszott sértődöttséggel.
-Tulajdonképpen mi is történt? –kérdezte Matt.
-Victorék egyszer csak megjelentek, leütötték Aaront, majd Lucy és Selene kivitték a lakásból, a többiek, meg minket tartóztattak fel. Vagyis inkább iktattak ki –magyarázta Chloe.
-Remek, már csak ez hiányzott –forgatta a szemét Nate.
-Egyébként ez tudjátok mit jelent? Hogy már csak ti ketten maradtatok –jegyezte meg Chloe.
-Kösz a bíztatást –vágott pofát Matt.
-Remélem, most nem arra kell ébrednem, hogy egy konyhakést döfsz a hasamba –szólalt meg Nate, mire Chloe egy bájos mosolyt eresztett meg a fiú felé.
-Oké és most hogyan tovább? –kérdezte Nate.
-Nem tu… vagyis, van valakinek valami ötlete? –kezdte volna Chloe, de emlékezve arra, hogy legutóbbi „Nem tudom” válasza mire vezetett inkább megváltoztatta a mondandóját.
-Michael? Elvégre te ismered őket a legjobban –fordult a fiú felé Matt.
-És szerinted minden nap küldik nekem a postagalambot, hogy mit terveznek? –vágott pofát a fiú, mire Nate vigyorogva bólintott.
-A következő napokat imádni fogom –szólt közbe egy pofa kíséretében Chloe.
-Most mi bajod van velünk? –vigyorgott Nate.
-Le fogtok fárasztani. Nem tudom veletek járok-e rosszabbul vagy Lucyékkal –gondolkodott a lány.
-Velünk –válaszolt kórusban Nate és Michael vigyorogva, mire Matt csak a fejét rázta.
....
Mikor Aaron felébredt egy ágyhoz kötözve találta magát, félmeztelenül. Nem tudta, hogy hol van és azt sem, hogy hogyan került oda. Próbálta fel venni a pókformát, de a képessége, mintha nem is létezne. Néhány perccel később belépett Lucy.
-Na ne! Már megint te? –vágott pofát a fiú.
-Én is örülök, hogy látlak –mosolygott Lucy majd elővett egy injekciós tűt, és elindult vele Aaron felé, majd a fiú kezébe szúrta.
-Mit csinálsz? –szisszent fel Aaron.
-Segítek, hogy ne tud használni a képességed –mondta bűbájosan a lány, majd kivette a tűt Aaronból és eldobta, majd a fiú mellé feküdt az ágyra és elkezdett a mellkasán játszani a körmével, majd megcsókolta a fiút. Aaron tudta, hogy ha Lucy akarná egy pillanat alatt megtudná ölni, és valószínűleg ezt is fogja tenni ha felidegesíti, így hagyta sőt vissza is csókolta a lányt, mivel tudta Lucy ezt szeretné.
-Végre megjött az eszed –mosolygott a lány, majd végig húzta a mutató ujját Aaron ajkán, majd folytatta a nyakán, végig a mellkasán és a hasán… Aaron idegesen tűrte, és várta, hogy Lucy végre kimenjen a szobából, de a lánynak ez egyelőre nem szerepelt a tervei között.
-Mit akarsz tőlem Lucy? –kérdezte Aaron.
-Szeretek játszadozni veled –nyalta meg a száját Lucy.
-Mintha egy tárgy lennék –vágott pofát a fiú.
-Hát jelenleg számomra az vagy –húzta végig Aaron arcán a körmeit Lucy.
-Undorító vagy –köpte szembe a fiú, de a következő pillanatban meg is bánta a tettét. Lucy szájon vágta Aaront.
-Tedd jóvá –mondta idegesen és megcsókolta a fiút. Aaron hagyta, sőt megpróbált Lucy kedvében járni, így teljesen beleélte magát a dologba, de mellette várta, hogy a lány végre békén hagyja. Sajnos ez nem következett be olyan gyorsan, mint szerette volna.
Lucy végül elengedte a fiú száját, majd elindult ki a szobából, de az ajtóból még dobott egy puszit a fiúnak. Mikor végül Aaron hallotta, ahogy az ajtó, kulcsra záródik sóhajtott egyet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
