Chloe becsapta maga után teljes erőből a bejárati ajtót, mire Alden leesett a kanapéról, amin eddig egyensúlyozott.

-Auhh… -mondtam, néhány másodperccel a földet érés után, majd föltápászkodott és a dühöngő lányra nézett.

-Holnap költözik igaz? –kérdezte a fiú. Chloe válaszul az égre emelte a tekintetét. A következő pillanatban bejött Aaron.

-Nem értem, hogy miért csak most szóltál! Egy fél éve elfogadtat a munkalehetőséget Seattleban és csak most szólsz róla! És még ezek után azt is elvárod, hogy veled menjek –támadt rögtön Aaronra Chloe.

-Nem várom el, hogy velem gyere. Ezért nem is siettem rendezni a papírjaimat amikor esküvőnk tervezésekor közölték velünk, hogy nem egészen vannak rendben. Az már más kérdés, hogy ezt a többiek nem tudják, mert ők csak a botrányba fulladt egyházi esküvőnkön voltak ott –mentegetőzött a fiú.

-Akkor meg minek kérted meg a kezem?

-Talán, mert egy kicsit meg akartam mutatni a többieknek, hogy mi már itt tartunk –vakarta meg a tarkóját Aaron.

-Oké, szóval az egész azért volt, hogy a többiek előtt felvágj? –akadt ki Chloe.

-Valami olyasmi –állt a másik lábára a fiú.

-Tényleg jobb, hogy elmész –bólogatott Chloe, majd eltűnt a bejárati ajtó mögött, aztán még visszanyitott -És ne várd, hogy várjak rád. Ha találok valakit, nem lesz miattad bűntudatom.

Az Aaron Seattle-be költözése utáni két-három napot Chloe mégis igen nehezen vészelte át, azonban egyre jobban közeledett az újév, és Sophie (aki mégis úgy döntött, hogy még egy kicsit visszajön a többiekhez) Aldennel együtt a szilvesztert tervezgette.

-A Columbiásokkal úgy terveztük, hogy majd valaki értesíti a többieket, ha rendez valamit, de még nem szólt senki –gondolkodott hangosan Alden.

-Columbiásokkal? A New York-i Columbiásokkal?–kapott Sophie a fiú szavain.

-Aha, azon belül is az orvosokkal –válaszolt Alden.

-Azt hallottam tavaly bevitték néhányukat az őrsre –csillogott egyre jobban a lány szeme.

-Jah, Aaron hozott ki –rántotta meg a vállát Alden.

-Oké, akkor értesítsd a többieket, hogy jöhetnek –vigyorgott Sophie.

-Kik jönnek, mikor és hova? –jelent meg Michael a nappaliban, és kíváncsian fordult a lány felé.

-Alden egyetemista haverjai, szilveszterkor és ide –válaszolt a lány vigyorogva.

-És Chloe? –tette karba a kezét Michael és ironikusan elmosolyodott.

-Te meg tudod győzni, nem de bár? –pislogott a fiúra angyalian Sophie.

-Hát… Sokba fog az nektek kerülni –mosolygott a fiú úgy, hogy azt minden angyal megirigyelhette volna.

-Mi ez a kupaktanács? –vette le a kabátját az ekkor hazaérkező Chloe.

-A szilveszterről beszélgettünk –kezdte finoman Alden.

-Hm… és mire jutottatok? –mosolyodott el a lány.

-Hogy Alden egyetemista haverjaival töltjük –válaszolt Sophie.

-Jó utat New Yorkba –vonta fel egy pillanatra Chloe mind a két szemöldökét mosolyogva.

-Nos, mi arra gondoltunk, hogy itt tarjuk –vigyorgott Sophie, mire Chloe nevetett egyet, majd Michaelre nézett, mire a fiú egyet hátra lépett a meglepetéstől.

-Most miért nézel így rám?

-Szerinted?

-Ígérem, nem hagyom, hogy darabokra tépjék a házat, hogy mindent telehányjanak, vagy rituálian állat áldozatot mutassanak be –mondta az esküt Michael. Chloe megrázta a fejét…

-Nem értem miért ígérsz olyat, amit nem tartasz be –nevetett a lány –Mindenesetre felőlem nyugodtan, de senkiért nem vállalok felelősséget.

-Nagyszerű –kiáltott Sophie és Alden egyszerre.

-Te vagy a legjobb Chloe –ölelte meg a lányt Alden.

-Héhé, azért nem vagyok még olyan öreg, hogy ne tudjam milyen bulizni –háborodott fel Chloe.

-Pedig néha azt hiszem az anyám vagy –vigyorgott Sophie, mire Chloe hirtelen köpni-nyelni nem tudott.

-Most, hogy belegondolok, lehet kell nekem a ház 31.-én –nézett a plafonra Chloe.

-Jól van, jól van visszavonom –mondta gyorsan Sophie.

-Mindjárt jobb –nevetett Chloe.

Néhány nap múlva eljött a szilveszter…

-Na én mentem, továbbra se szedjétek szét a házat –köszönt el Chloe, majd elindult a belváros felé, hogy a már lefoglalt szállodai szobájába menjen. A kulcs már nála volt így mindenféle egyéb elrendezni való nélkül bement a szobájába.

Néhány másodperccel később egy fiú jött ki a hálószobából.

-Maga meg mit keres itt? –kérdezte Chloetól, miközben felvette a fehér ingjét.

-Hogy én? Ezt a szobát vettem ki. Inkább maga mit keres itt –mutatta fel Chloe a kulcsát.

-Én is ezt a szobát vettem ki –nevetett a fiú.

-Akkor ezt jól összehoztuk –nevetett Chloe is.

-Lucas –mutatkozott be a fiú és kezet nyújtott Chloenak.

-Chloe –fogott kezet a lány.

-Szóval te is jöttél szilveszterezni? –fejezte be az inge begombolását Lucas.

-Nem egészen. Kiűztek otthonról, hogy bulizhassanak. Végül is maradhattam volna… -gondolkodott hangosan Chloe –És te hova mész bulizni?

-Az egyik évfolyamtársam hívott el, aztán jön mindenki, más programom meg nem volt, gondoltam miért ne –vonta meg a vállát a fiú.

-Columbiás vagy? –kérdezte mosolyogva Chloe.

-Honnan tudtad?

-Emiatt a buli miatt lettem kilakoltatva –nevetett a lány.

-Hoppá –vigyorgott Lucas – Milyen kicsi a világ.

-De, hogy-hogy Aldennel egy évfolyamba jársz? Idősebbnek nézel ki huszonnégynél.

-Jaja, huszonhat leszek júniusban, csak egy évvel később kezdtem az egyetemet a költözés miatt –magyarázta a fiú.

-És a barátnőd nem jött veled? –dőlt a falnak Chloe.

-Már egy ideje szingli vagyok –rántotta meg a vállát Luc mosolyogva.

-Na végre egy nálam idősebb, jóképű szingli srác –jegyezte meg nevetve Chloe.

-Akkor talán együtt szilveszterezünk? –dőlt a falnak Lucas is.

-Most, hogy így meggondolom, úgy sincs jobb dolgom –vigyorgott a lány – Máris mehetünk, csak átöltözök –tűnt el a bőröndjével együtt a hálószobában Chloe, majd egy fél óra múlva megjelent, frissen mosott és felcsatolt hajjal, és az alkalomhoz illő ruhában.

-Indulhatunk? –kérdezte mosolyogva.

-Ejha, már örülök, hogy egy szobát kaptunk –nevetett Lucas, majd a lánnyal együtt távozott a szállodából.

-Imádom a haverjaidat Alden –kiáltotta a fiúnak Sophie.

-Vigyázz még a végén Michael féltékeny lesz –vigyorgott a fiú miközben átölelte az egyik lányt.

-Megint jöttek –mutatott az ajtó felé Sophie, amikor meghallotta a csöngőt és már ment is az ajtó felé, Aldennel és az általa átölelt lánnyal a nyomában.

-Hello Luc –köszönt a fiúnak Alden, amikor az ajtó még csak résnyire volt nyitva, majd mikor teljesen kinyitotta elakadt a szava a döbbenettől – Chloe? –mondta végül vigyorogva –Hogy kerültök együtt ide?

-Egy hotelszobát kaptunk véletlenül –vonta meg a vállát a lányt.

-Mondtam már, hogy mekkora mázlista vagy, hogy egy ilyen lánnyal élsz egy házban? –mondta Aldennek Lucas, majd Chloe kezét fogva bement a lakásba.

-Kicsi a világ –nevetett Sophie, majd a szemével megkereste Michaelt és odatolakodta magát hozzá a táncparkettre.

-10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1. Boldog újévet! –számoltak vissza és kívántak egyszerre „Boldog újévet” egymásnak a fiatalok.

-Boldog újévet –mondta Lucas Chloenak, majd újév alkalmából megcsókolta a lányt.

-Hát elég boldognak tűnik –mosolygott Chloe.

-Sziasztok! Boldog újévet!–csöngetett be másnap délután Kleo Sophie-ékhoz.

-Hello Kleo, neked is! És milyen volt a szilvesztered? –kérdezte a lány mosolyogva.

-Semmi különleges –vonta meg a vállát Kleo –De amint látom, ti jól elvoltatok –vigyorodott el a ház berendezését látva.

-Jaja, Chloe átadta nekünk a házat az estére –vigyorgott tovább Sophie.

-Ha már itt tartunk mi újság Chloeval? Hallottam, hogy Aaron elköltözött –kérdezte Kleo

-Nem tom… tegnap este Alden évfolyamtársával Lucas-szal végig egymáson lógtak. Ha jól emlékszem együtt is távoztak –magyarázta továbbra is hasonló örömmel Sophie, mire Kleo is elnevette magát…