-Micsoda? –kérdezte Kleo remegő hangon. –Úgy érted… hogy… Akikkel karamboloztam, azok… ők voltak? David… családja?

-Igen… -válaszolt csendben Sophie, majd újra a gondolataiba merülve nézett ki az ablakon. –Úgy tűnik, néha semmi sem olyan rémisztő, mint a valóság… -Néhány perc múlva azonban valami eszébe jutott…

-Várjunk csak… -gondolkozott hangosan, majd elindult Michael szobája felé. Leült az ágya szélére, és óvatosan megpróbálta felébreszteni…

-Mi történt? –kérdezte a fiú álmosan, amikor meglátta Sophie kétségbeesett arcát.

-Ugye te leszel Kleo védőügyvédje? –kérdezte a lány aggódva.

-Képes voltál ezért felébreszteni? Már néhányszor említettem neked, úgy emlékszem… -válaszolt Michael morogva, miközben átfordult a másik oldalára. - Már azt hittem, valami komolyabb történt, Alden felgyújtotta a házt, vagy hasonló…

-Oké, akkor kelj fel! Légyszi… –veregette meg a lány Michael vállát, de az tudomást sem vett róla, csak fejére húzta a takarót. –Na jó, te akartad…

Sophie kiment a konyhába, majd egy kancsó vízért.

-Utolsó esély…

-Úgy sem mered megtenni. –válaszolt Michael magabiztosan amikor meglátta, mire készül a lány. Majd felmutatta a begipszelt kezét, és mosolyogva hozzátette: -Amikor az orvos begipszelte, megígérted, hogy gondozni fogsz. Elvégre a te ötleted volt a korcsolya…

-Először is, beleegyeztél a korcsolyába, arról nem én tehetek, hogy nem tudsz korizni, másodszor, még nem kerültél újra kórházba, szóval ne nyafogj itt nekem, harmadszor pedig eléggé félreismersz, ha azt hiszed, nem merem megtenni … -válaszolta Sophie vigyorogva, majd fogta a kancsó vizet és „felébresztette” vele Michaelt, végül pedig amilyen gyorsan csak tudott, menekült a szobából, és visszahuppant Kleo mellé a székre, aki értetlenül nézett rá.

Majd a következő pillanatban meglátta Michaelt, amint vizesen megjelent a szobában és leült melléjük.

-Ez most mire volt jó? –kérdezte felháborodva. –Nyakon önteni vízzel, amikor aludni próbálok?

-Mindegy, ahogy elnézlek, még most sem vagy teljesen ébren, úgyhogy hiába magyaráznám… legyintett Sophie.

-Ööö… Miről van szó? –kérdezte Kleo tűnődve, mivel semmit sem értett az egészből.

-Áh, mindegy… Michael, akkor ugye te vagy Kleo védőügyvédje?

-Ugye ezt most nem gondolod komolyan? –kérdezte Michael az asztalra borulva.

-Akkor jó… -nyugodott meg Sophie, majd komolyra fogta a szót- Akkor ugye neked megvannak az üggyel kapcsolatos infók?

-Igen. Mert?

-Szóval akkor eddig is tudtad, hogy a másik autóban David családja utazott? A felesége, a mostoha gyerekei… -folytatta Sophie.

-Nos, ami azt illeti, igen. Mert?

-Akkor idáig miért nem említetted egy szóval sem? –kérdezte csípőre tett kézzel Sophie, miközben Kleo ide-oda kapkodta a fejét.

-Nem tudom… -vonta meg a vállát Michael, majd mivel tudta, hogy Sophie-t vitában szinte lehetetlen legyőzni, vigyorogva hozzátette- Talán mert sosem kérdezted?

Sophie hirtelen köpni-nyelni nem tudott döbbenetében, így csak duzzogva arrébb ült…

Mivel Kleo még mindig nem értett az egészből semmit, csak zavartan nézett ide-oda, ezért Michael röviden elmagyarázta neki, hogy lassan minden szükséges információt sikerül összegyűjtenie a tárgyaláshoz, mint például a fényképek és a különböző papírok, bizonyítékok.

-Nyugi, még van pont egy hét a tárgyalásig, és idáig mi „állunk nyerésre”.

-Tényleg? –kérdezte Kleo döbbenten, de Michael válaszul csak bólintott.

-Sophie, amíg itt vagy, addig nem merek elaludni… Hoznál nekem egy kávét? Légyszi… -fordult a lány felé Michael vigyorogva, mire a lány szemforgatva eltűnt a konyhában, Michael pedig tovább magyarázott Kleonak.

Néhány perc múlva csatlakozott hozzájuk Chloe és Alden is, majd a tárgyalásról lassan átterelődött a szó a szilveszterre. Mivel Kloe már nagyjából megtudta, hogy itt mi történt, ezért ő mesélte el röviden, hogy Tináékkal hogyan ünnepeltek. Ám néhány mondat után feltűnt Sophie 4-5 csésze kávéval egyensúlyozva, s miután mindenki elé letett egy csésze kávét, visszament a konyhába egy levélért, majd kíváncsiságtól csillogó szemekkel Chloehoz fordult:

-Nem is mondtad, hogy ilyen hamar lesz a filmetek premierje. Nem kéne Aaronnak is szólni? Elvégre ő volt a filmetek másik főszereplője, és biztosra veszem, hogy ő is elfelejtette…

-Ezt meg hol találtad?! –kapott észbe Chloe- Teljesen elfeledkeztem róla…

-Az előbb amikor a kávét készítette, leejtettem néhány kanalat, amikor pedig lehajoltam, hogy megkeressem, megtaláltam a hűtötök és a konyhaszekrény közé beesve a levelet meg a borítékot. –mondta Sophie vállat vonva.

-Hé, ne rám nézz, nem én voltam… -szólalt meg Alden egyből, amikor észrevette, hogy Chloe egyből ránéz.

-Egyébként kivel mész a megnyitó ünnepségre? A férjeddel vagy az új pasiddal? Hogy is hívják? –cukkolta Sophie, ám mielőtt a lány válaszolhatott volna…

-Férje nincs, úgyhogy marad az új pasi, Lucas... –válaszolt Alden vigyorogva, mire a többiek elkerekedett szemekkel néztek felváltva Aldenre, majd az egyre jobban elvörösödő Chloe-ra. –Jah, még nem említetted nekik? Akkor bocsi, hogy lelőttem a poént…

-Hogy érted azt, hogy férje nincs? Mi van Aaronnal? –kérdezte Kleo értetlenül.

-Ez valami vicc? Csak nem beadta a válópert? –kérdezte Sophie vigyorogva- Pedig megesküdtem volna rá, hogy te előbb otthagyod őt, mint ő téged.

Chloe sóhajtott egyet, s mivel látta, hogy addig úgy sem menekülhet és előbb utóbb úgyis kiderülne, ezért elhatározta, hogy elmondja a többieknek az igazat, mielőtt valami átpreparált verziót hallanának.

-De csak egy feltétellel… -jelentette ki, miközben Sophie-ra és Aldenre nézett. –Ha valakinek el meritek mondani, akkor nektek „game over” lesz.

-Most miért ránk nézel? –kérdezte Sophie angyali mosollyal. –Lehet, hogy „néha” túl kíváncsi vagyok, de jól tudok titkot tartani.

-Nah jó, hagyjuk… Arra örökké várhatnánk, hogy ti ketten megkomolyodjatok… -sóhajtott Chloe, majd a lehető legrövidebben elmesélte azt, amit az elmúlt napokban megtudott. Amikor azonban befejezte a mondandóját, senki sem szólt egy szót sem, csak zavartan nézett a másikra. –Valaki szólaljon már meg!

-Hűűűha… –törte meg Kleo a kínos csendet.

-Először én is így reagáltam rá. –válaszolt Alden vigyorogva, a többiek a kávéjukkal voltak elfoglalva.

-Érdekes, nem? –szólalt meg végül Michael. –Alig egy éve, amikor mindenki más képességét „kapta”, mennyi bonyodalom volt emiatt a film miatt… pontosabban amiatt a TV-s műsor miatt…

-Ezzel arra szeretne utalni, hogy szívesen beugrana ismét helyetted! –veregette meg Sophie vigyorogva a fiú vállát.

-Én most megyek, Tináéknak segítek pakolni.

-Várj, megyek veled! –szólalt meg Sophie, majd miután elbúcsúztak a többiektől, Kleoval Tináék felé vették az irányt.